Szépek, simák, mint a víz faragta kavics. Égi kozmetikusaitok is irigylik.

Szilágyi Domokos nyomán

– Te vagy az, Angyalom? Ne haragudj, hogy elhanyagoltalak – amióta lezúdult a hó, lapátolok. Mindannyian lapátolunk, bőven van mit ellapátolni. Nem tudjuk, ki küldhetett ránk telet a nyári napforduló idején. Feledjük az utcakövek arcát. – – A fagyosszentek? Szóval tragédiájuk híre hozzátok is eljutott. Bonifácot nem tudtuk megmenteni. Énekel a tó jege alatt. Azt mondják, az Úr olykor válaszol neki. Pongrác és Szervác az intenzíven, amputált lábbal. Fagyos álmaikban antarktiszi expedíción járnak, Scott fülébe súgják: skorbut, fagyhalál. – – – Egyébként jól élünk. Az árnyékfák karjai már elérik a csillagokat. Hogy összeroppantják őket? És hogy mi roncsaik között lépkedünk? – – – – Ó, azok csak építési törmelékek! Épül az ország. Erről nem beszélnek ott fönn, ugye Angyalom? Kőfalain nem merészkednek át idegen kontinensek pillangói, hatalmas katedrálisain vasalt galléros felhőifjak lépkednek. A csillagok ügyével nem foglalkozunk. Nem mi öltük meg őket. – – – – – Szilánkokat? Repeszdarabokat? Nincs ebben semmi különös. Nap végén kivájjuk a bőrünk alól. Sebeink nehezen forrnak, gyógyulni sem tudnak, máris újak furakodnak húsunkba. – – – – – – Ó, a kövek! Azokról is hallottál? Meg sem lepődöm. Időnként megnyílnak, de van, aki nem zuhan a mélybe. Egyszer láttam, mi van lent. Ne is akard hallani. Muszáj? Hát jó. – – – – – – – De nem kényszeríthetsz arra, hogy a nevüket soroljam. Látom, te is jó tanítvány voltál. Mondd, mivel kolduljátok ki imáinkat huszonegy évszázada? Valamit valamiért, Angyalom. – – – – – – – – Alszanak. Szépek, simák, mint a víz faragta kavics. Égi kozmetikusaitok is irigylik. Beszélnek álmukban. Csengettyűről, csillagokról, lovasszekerekről, marhavagonokról. Bucsáról és Irpinyről, földről, csatornáról, pincéről, árokról, könnygázról, ciánról. Angyalokról beszélnek, rongyos szárnyú vézna angyalokról, akiket szobák, zuhanyfülkék, utcák sarkaiban, szögesdróton fennakadva, boncmesterek asztalán, vagy a felszálló füstben láttak. – – – – – – – – Na jó, ebből elég. Elfáradtam. Értsd meg, nincs közöm az alvók idejéhez. Egyébként is – biztosan ott voltál. – – – – – – – – – Valaki havat küldött a nyári napforduló idején. El kell lapátolnom, mielőtt elfeledem testvéreim arcát. – – – – – – – – – – Itt vagy még, Angyalom?

Betöltés…