top of page

Seres Lili Hanna: Apollón

2023. szept. 5.
1 perc olvasás

A levegő remeg, vele a város. / Madár károg, varjú az, a jelenetből / hogy felriasszon: amit megpillantok, / jogcím nélkül nézem.

 

Hommage á Géczi János

 

A Hold legteljesebb természete világít, rikító, vakító táguló szemmel nézve az ablakból világít, rikító, vakító a Hold legteljesebb természete. Csúszik, szemben a fénylő aszfalttal, majd a levegő átlátszó felvonóján emelkedik a betonházak fölé, lebeg egyre feljebb. A levegő remeg, vele a város. Madár károg, varjú az, a jelenetből hogy felriasszon: amit megpillantok, jogcím nélkül nézem. Ébenbőrűnek látom, de tollbundáján egy pár fehér, holdudvaros öreg szál. Aki őt meglátom, a hős, én vagyok-e vagy ő, mint aki teremtett engem őt megtalálnom? A mítosz helye húzódik itt meg, hol vétségek születnek és bűnhődések, és beletaposva lábnyom a friss aszfaltban, ahová az elhagyott szülőhelyet nézni visszajárnak, mint nappali fény a repedt ablakpárkányra, a mellékszereplők, akik maradtak seregnyi szomjas főszerepre. A villanyoszlopok hegységében a fényszennyezés foltjaiban lebeg. Most is lehetne mondani, hogy rácsattan az antik istenek sorsa, a varjúcsőr formájú fátum, a csikkekre hull, amit eddig megkímélt, a tört csigaház eső után, a nyálkás szilánkok, hogy legyen a vers olvasójának panaszra ok, de nem. Elhúzza a függönyt a kísértő mozdulat, szemembe simul a Hold.

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page