Íme, a kert. Gyertek beljebb, / lányok, kövessétek a hangom

Ezer év

Ne feledd, ez áll a papíron. Pergamenszínű ujjak emelkednek és süllyednek az évforduló napján: felidézik az elfonnyadt gyümölcsöt.

Ezek voltak a kezek, amelyek földre hajoltak, ástak, ültettek, áldottak, ástak. Kesztyű és töprengés nélkül. A kert eleven.

Gyerekek hintáznak, idősek hintáznak.

Kőszoborrá változnak a galambok, férfiak hagynak hátra nőket, a kert eleven. Halványuló emlék tekintetünk találkozása.

Bebocsátás

Íme, a kert. Gyertek beljebb, lányok, kövessétek a hangom. Fülbemászó a dallamvezetés, a gondosan válogatott szótagok és feromonok röpte. Szitakötőszárnyak. Katicapettyek. Liliombibék. Nem gyerekek vagytok, figyeljetek. Szóljatok, ne hagyjátok abba. Ti akartátok. Mert tetszik, ha tetszetek, szabadkoznotok felesleges. Hibáztattok? Saját gondolataim márpedig nincsenek.

Lányok, virágok

Az a helyzet a szavakkal, hogy számít, ha elmaradnak. Az a helyzet a szirmokkal, hogy bizonyosságuk megismételhetetlen.