Zsigmond Soma versei
Sokan a naplementét várják, / sokan, hogy lemenjen a nap.
I.
A kórházban külön osztály van az álmodóknak, ahol angyalok köszöntik a látogatókat, a lézengőket. Hatalmas mezőkre tévedsz, légzésed lelassul, a leparkolt autók alól spanyol csigákat gyűjtesz hatalmas vödrökbe.
Levegővételeid elnyelik lépteid. Dédanyámat gyakran csapolta le egy öreg sváb doktor. A félig telt pitliket a kutyaól mögé öntögettem. Eszembe jut minden fogmosásról.
Amikor mellkasomra hajtod fejed légzésem lelassul, mint aki fél éve nem vett nagy levegőt. Félévente, ha álmodom.
II.
Járatokat fúrnak az erek. Nem lélegzik senki. Homályos alagutakban kézen fogva lézengenek a testek, fehérek és vörösek.
Sokan a naplementét várják, sokan, hogy lemenjen a nap. Az alagutakat éjfélkor bezárják, imát mormol ki bent marad.

