A többi mag jó földbe esett. / Szárba szökkent ott a szégyen, / burjánzottak az önvádlás sötétzöld / levelei. Később termést hoztak: / gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot. / Egyik harmincszorost, / másik hatvanszorost, / sőt, volt amelyik százszorost.

A kukorica gyermekei

Szüleink kukoricaszemeket vittek magukkal az iskolába, hogy szükség esetén a jóakaratú emberek azon térdepeltessék őket. Miután eleget térdepeltek a szemek fullánkjain, hazafelé menet, bosszúból elszórták őket. Néhány mag az út szélére esett, azokat egytől egyig felkapkodták a felejtés apró madarai. Néhány mag köves földre esett. Onnan sarjadt az álmatlanság, a körömrágás, a remegő gyomor, ám a tűző Nap felperzselte a lágyszárú növényeket. Néhány mag tövisek közé esett, a család szúrós kötelékeibe. Ott az ölelő karok megfojtották a baljós csírákat. A többi mag jó földbe esett. Szárba szökkent ott a szégyen, burjánzottak az önvádlás sötétzöld levelei. Később termést hoztak: gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot. Egyik harmincszorost, másik hatvanszorost, sőt, volt amelyik százszorost.

Figyelni

Az osztályunkban figyelünk egymásra. Ha valaki hangosan olvas vagy számol, úgy csüngünk dadogó hangján mint majmocskák a fák ágain.

Az osztályunkban figyelünk egymásra. Ha valaki hibázik, akkor a ceruzánkkal kopogunk a vegyszerszagú padokon, mert ez a szabály. Meg kell mutatnod, hogy tudod: öt meg három az nem nyolc, és nem úgy kell, hogy cer-u-za.

Az osztályunkban figyelünk egymásra, ha valaki olvasni kezd, a csend kifeszül, mint a háborúba vitt zászlók, aztán kop-kop-kop ropognak a grafitfegyverek.