top of page

Katona Ágota versei

2023. dec. 30.
2 perc olvasás

Mi az öröm maga? Tárgya- / nincs dolog.

 

Senki macskái

 

Elterülve alszanak a romokon. Mindegy nekik, hogy a forró árnyékot a Szelek tornya veti rájuk, és mindegy, hogy Hadrianus könyvtára hány napja romladozik. A papiruszok köddé lettek. Vakon nőtt pálmákat világít meg a Hold. Mindenki macskái fekszenek kitárulkozva az Anafiotika negyedben, folyton útban, turistalábak alatt. A legfeketébb szőrű dörgölőzik oda. Azonnal simogass! Testeink találkoznak az ívelő mozdulatban. Tenyerem a karcsú állaton. Koponyája selymes. Idegvégződései, akár az enyémek, állandóan érintkeznének, test a testtel, mindegy, mekkora a kockázat. A legsötétebb dolog Athénban a puhaság. A puhaság nem állandó. Egy ember úgyis betöri a megszelídült ragadozók fejét. Hogyan csalogatják, hogyan űzik görögül a macskákat? Öt állat követ Szókratész börtönéig, vágott szeműek és a tekintetük, akár a balkáni kóborlóké. Előttem siklanak át a rácsok között.

 

Belső öröm, óda

 

Aigina szigetén láttam meg Európa himnuszát egy némakacsa testében, ahogy nyílhegynyi halakat üldöz cikázva, de nem fog el egyet sem a rajból. A világ halai sérthetetlenül szürkék. Nem minden vadászt az éhség kerget. Kisimultnak a tengert láttam utoljára, és a pávákkal teli, városok nélküli szigeten horgászókat, sikerük évszázados tudatában, ősapjuk sziklába vájt helyén. Megbékéltnek a viharral álmodó vizet láttam magamhoz képest, mert én szikrákat gyűjtök nyughatatlanul egy tágra nyílt szobában, ahol a villany folyton ég, és a plafon attikai égboltként hirdeti az örömöket, melyeket egyedül a tudatomban találok. Partjaimon túl hiába keresgélek. Mélyen hallgatnak a sótlan öblök. Mi nekem az égi szikra, a saját örömöm, Európám? Nyílegyenes mólók, éretlen pisztáciák héjának pirosa egy sztráda mentén? Egy szín hiányzik a görög zászlóból, de megtaláltam Perszephoné gyümölcseiben. Az alvilágba hullottak le a szeptemberi, sértett lombokból, a Krítikosznak nevezett élelmiszerboltok kukái mellett. Mi az öröm maga? Tárgya- nincs dolog. Európét sem rabolhatják többé el. Kontinensem nőnemű, de otthonom bár hímneművé tehetném. Hordanám magammal a vágyat a part zöld kavicsain botladozva. Lehunyt szemmel titkolnám, szememmel mégis látna. Bárcsak megadná magát nekem. Macskaként simulna két nedves tenyerem közé.

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page