Mi az öröm maga? Tárgya- / nincs dolog.

Senki macskái

Elterülve alszanak a romokon. Mindegy nekik, hogy a forró árnyékot a Szelek tornya veti rájuk, és mindegy, hogy Hadrianus könyvtára hány napja romladozik. A papiruszok köddé lettek. Vakon nőtt pálmákat világít meg a Hold. Mindenki macskái fekszenek kitárulkozva az Anafiotika negyedben, folyton útban, turistalábak alatt. A legfeketébb szőrű dörgölőzik oda. Azonnal simogass! Testeink találkoznak az ívelő mozdulatban. Tenyerem a karcsú állaton. Koponyája selymes. Idegvégződései, akár az enyémek, állandóan érintkeznének, test a testtel, mindegy, mekkora a kockázat. A legsötétebb dolog Athénban a puhaság. A puhaság nem állandó. Egy ember úgyis betöri a megszelídült ragadozók fejét. Hogyan csalogatják, hogyan űzik görögül a macskákat? Öt állat követ Szókratész börtönéig, vágott szeműek és a tekintetük, akár a balkáni kóborlóké. Előttem siklanak át a rácsok között.

Belső öröm, óda

Aigina szigetén láttam meg Európa himnuszát egy némakacsa testében, ahogy nyílhegynyi halakat üldöz cikázva, de nem fog el egyet sem a rajból. A világ halai sérthetetlenül szürkék. Nem minden vadászt az éhség kerget. Kisimultnak a tengert láttam utoljára, és a pávákkal teli, városok nélküli szigeten horgászókat, sikerük évszázados tudatában, ősapjuk sziklába vájt helyén. Megbékéltnek a viharral álmodó vizet láttam magamhoz képest, mert én szikrákat gyűjtök nyughatatlanul egy tágra nyílt szobában, ahol a villany folyton ég, és a plafon attikai égboltként hirdeti az örömöket, melyeket egyedül a tudatomban találok. Partjaimon túl hiába keresgélek. Mélyen hallgatnak a sótlan öblök. Mi nekem az égi szikra, a saját örömöm, Európám? Nyílegyenes mólók, éretlen pisztáciák héjának pirosa egy sztráda mentén? Egy szín hiányzik a görög zászlóból, de megtaláltam Perszephoné gyümölcseiben. Az alvilágba hullottak le a szeptemberi, sértett lombokból, a Krítikosznak nevezett élelmiszerboltok kukái mellett. Mi az öröm maga? Tárgya- nincs dolog. Európét sem rabolhatják többé el. Kontinensem nőnemű, de otthonom bár hímneművé tehetném. Hordanám magammal a vágyat a part zöld kavicsain botladozva. Lehunyt szemmel titkolnám, szememmel mégis látna. Bárcsak megadná magát nekem. Macskaként simulna két nedves tenyerem közé.