azt hajtogatod, a rosszul megválasztott szavak ölnek, / de szerintünk a jól megválasztottak is

„Anna vagyok a földszintről, és csak azért írok, mert szeretném, ha a kések és a gázcsapok eltűnnének a lakásomból örökre.”

kéthetente új ruhát varratsz magadnak és új piac után nézel. kéthetente eltűnsz egy hétre, már megszoktuk, ha túl sokat beszélünk hozzád, fenyegetőzni kezdesz, hogy leugrasz a háztetőről, de nincs is házad, és a tető omladozik ott, ahol élsz. előbb szakadsz a nyakunkba, mint hogy megszabadulnánk tőled.

péntekenként a „GOD LOVES LOLA” dzsekidet veszed fel és egész nap körmöt festesz, csak hogy szombaton legyen mit lemosnod – néha az ajtóig is eljutsz, de a küszöbön mindig visszafordulsz.

azt hajtogatod, a rosszul megválasztott szavak ölnek, de szerintünk a jól megválasztottak is, hiába imádkozol, nem hallgat rád senki sem. minden nap három órát alszol délután, ordítozol mosogatás közben, de már rájöttünk, hogy a tükrök másik oldalán nem élnek emberek − hazudsz, mint a vízfolyás.

állítod, hogy a kabalánk vagy, és nem hagyhatunk el soha, azt mondod, rohadjunk meg mind és fulladásos halált átkozol ránk. egyben torolsz meg mindenkit, akit nem tudtunk szeretni − szerinted a karmikus rend végre rendeződni látszik.