„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Hibrid sorozatunkban 3 kortárs szerzőt kértünk fel, hogy egy már kanonizált író bőrébe bújva írjon szöveget úgy, hogy közben saját stílusjegyei, jellemző témái, írásmódjának sajátosságai felismerhetőek maradjanak. Az így létrejött írások tehát egy szerző mögötti szerzőt is körvonalaznak. Egyszerű játékra hívjuk az olvasót! Vajon mennyire lehet szövegnyomokból rekonstruálni egy írót? És az író maga felismeri-e, tudja-e önnön ismertetőjegyeit? Na es te rájössz, ki lehet a másik?

Szavazz a social media felületeinken, nyerj értékes könyvcsomagot!

Kettőnk között kimért nyelv e mérleg, fehér zajban fekete tintabeszéd. A hónapok alatt előre felélt évek sötét vagonsora robog visszafelé. Pengő cimbalom felel a zengő ércnek, hogy a roppant tömeg agyon ne zúzza, remegő fatestben nem is álmodhat az ének, hogy önként adhasson bárki másnak újra.

Ígéretenként lassan múljon el ez egység. Mint az agg, ki elfelejti a szót a szeretetre, csak mutogat, néz, a szemében melegség, nem tud szólni. Legyint. Az érzést befejezte. Őrizgesse más magának a jó pénzt, énrossz peták leszek, mitől mindenki szabadulna, hogy osztályrészem több legyen e széfnél, hogy önként adhassak bárki másnak újra.

Ajánlás

Krisztus Király, ki mint hideg érmet forgatod sötét asztalodon fejünk fölött a Holdat,úgy őrizz engem, mint ahogy a halott kezében utolsó vallomást nyomorgat. Szeress úgy, ahogy én magamat soha, ahogy két kéz egymást, ha nagy a hideg. Tégy pár testmeleg érmet a markomba, hogy önként adhassam oda valakinek.

[1] Kertészeti lexikon.