top of page

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

2024. ápr. 14.
1 perc olvasás

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

 

A mozdulatnak az ad súlyt, ami utána következik. Kigombolni a szövetkabátot, lerázni a vállról, végig az alkaron, engedni lezserül omlani a földig. Jan Palach nekifeszül a szélnek, nem gondol megfázásra.

 

Ha gyenge volnék, esőért könyörögnék. A szoborig kell futni. Belátható a táv. Különben is, mikor bízzon az ember a testében, ha nem húszévesen.

 

Félő, hogy megcsúszik. Az utcákat virradatkor slaggal fellocsolják, két évszak óta ez a rendszer pótcselekvése a köztereken. Melyik város emlékezne szívesen azokra, akiket falhoz állított? A gyufásdoboz szélén kitapintja a foszforcsíkot, rázza a hideg.

 

Soha ennyire forró tavasz nem lesz megint ezen a világon. Ha gyenge volnék, imádkoznék, hogy vegyék el tőlem a tüzet.

 

Felfénylenek a megfagyott sínek.

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page