top of page

Bordás Máté versei

2024. jún. 14.
1 perc olvasás

Ami visszaveri / a fényt, az nem önmaga, hanem az, / amit a fény el tud róla árulni

 

Tórusz, kiugrik, majd visszahúzza az erő: automatizált paraméterek, autosave. Szédelegve hoz vizet a konyhából, majd visszaül az íróasztalhoz. A zene kép: idegterhelés, négyzetté torzult kör, szemerkélő eső közé préselve. Az áram a természet rendje. Középre igazítva. Halk, ahogy hangosabb, a tórusz torzul, ahogy a hangerő egyre telik, dagad, kitölti a helyet, elfoglalja az apró réseket, testbe hatol, megérinti a kijelölt határokat minden égtáj felől. Az iránytű forog, táncol a mágneses mező.

 

Billen a szó. Bemérhetetlen irányokból érkezik a töltés, felzabálja a jelentés a karaktereket — üres helyek, fénylik a teleírt képernyő. Ami visszaveri a fényt, az nem önmaga, hanem az, amit a fény el tud róla árulni. A betű tehát mindig hazudik, mert amit látsz, az mindig épp az ellenkezője. Az írás tehát nem rögzítés, hanem pazarlás. Billen az elme eközben, és hurkokba bocsátkozik, barázdák lapulnak, gyűrődnek, fonják gyűrűvé egymást az ösvények.

 

Lakat a termelés helyén. Elzárod az irányokat, az össze, a szét, a határokon friss törmelék. A képet magában gyártja a gép. A hangot háromfelé bontva fogadja a Névtelen_projekt. Mentés, keresztelő, már helye van a világ merevlemezén. Formázom, bekötöm, eláztatom hullócsillagokkal, kiterjesztésük .toe, és ha valamelyiket megnyitod, a felugró ablak azt hirdeti: érintéstervező.

 

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page