A megoldás az lenne, / ha elkezdenénk óvszert gyártani nőknek / és fogamzásgátlót férfiaknak.

És nem volt, aki megvakarjon

„Néha megszólal bennem a közönséges halandók önzése”, megértelek Trepljov. Milyen jó lehet, ha valaki pont akkor bújik hozzád, mikor egyébként is szeretnéd. De az még nem testközösség. Mire várhat az, akinek nem adatott meg, hogy kommunában éljen? Vagyis, akinek nem adatott meg, hogy éljen, úgy igazán.

***

Az első fogamzásgátlókat nők gyártották maguknak, aztán nők nőknek és férfiak nőknek, végül valaki disznóbelet húzott a farkára. Az új naptár szerint ez az időszámítás kezdete, hisz a fasz történelmében ez legalább olyan fontos mozzanat, mint Krisztus halála a kereszten, de nem, mint a feltámadása.

Mindezek után az egyén szabadságára apellálva, a mindenkire ráerőltetett örömök láncát tartva meggazdagodtak a gyógyszergyárak. Szükségletet teremtettek és a nyolcórás műszak után bárki eldöntheti, hogy egy doboz cigarettát vagy saját testének biztonságos használatát váltja ki. A kisebb rossz önmagad mérgezése. De ahogy nézem, akit szeretsz, az nem az elvtársad. De ahogy nézem, nem feltétlenül szereted az elvtársad, akivel pedig nyíltan vagy együtt.

A megoldás az lenne, ha elkezdenénk óvszert gyártani nőknek és fogamzásgátlót férfiaknak. Vagy ha nem szexelnénk többet, ha megértenénk miért csináljuk egyáltalán, és hogy igazából mire jó a fasz azon kívül, hogy birtokol, férfit és nőt egyaránt.

***

Trepljov, te fegyverrel oldottad meg a problémát. Egy kommunában kölcsönvenném a tiédet, egyszerűen kivenném a markodból, szorítanám, amit te szorítasz öled fölött, miközben élve vagy holtan fekszel, mindegy, de előtte megnézném, hogy a kötés alatt tényleg véreztél-e, vagy csak viszkettél a figyelemre és nem volt, aki észrevegye és nem volt, aki megvakarjon.

Szerelmes történet

az első nap után

Addig vagyok szép, amíg rejtve tartasz, pedig úgy tűnik, mintha nem is tartanál. Több időt töltesz a WC-n, mint általában, nem kérdezik, tudják miért. Csóválják a fejüket, mikor elmész otthonról, mosolyognak, nem kérdezik hová.

az első hét után

Csak eltűnős üzenetben küldesz meztelenképet. Gondolkodok, hogy mit válaszoljak – lángnyelvecske, padlizsán, három pici vízcsepp. Végül szívecskét kapsz és fantáziám fekete kanapéjára ülsz, ahol széttépem a hasonmásod. Próbálok ott is feminista lenni, de a kamera már forog és szemben ül velem valaki, aki te vagy, de valaki, aki nem próbálja azt hazudni, hogy annyit akar, hogy megbasszam és nekem sem kell tagadni, hogy meg akarom baszni. Végeztem, szívecske szívecske szívecske. Csak félve kérdezem, hogy te is elmentél-e már, aztán elalszom, mielőtt ragadós ujjaid alatt válasszá rendeződnének a betűk.

az első hónap után

Fonj koszorút kis fehér virágokból, tedd a hullák fejére, lefotózlak, ne félj, nem mutatom meg senkinek. Ég a világ, mindenki tudja, de amikor megcsókolsz egy sötét sikátorban, pislákoló lámpafénynél, mikor az utolsó redőnyt is leengedték, meghallom a főnix csapkodó szárnyait.

a vége előtt

Mindenhol csináltuk már: tóparton, erdőben, iskolában, könyvtárban, anyádék szobájában, anyámék szobájában, a táskádban, mert olyan izgató, hogy észrevehetnek, mert csak addig vagy szép, ameddig rejtve tartalak, engem most már bárki láthat.