Pocsai János versei
milyen érdekes a környezetszennyezés, / a bolygó apró csodáit palackokba zárjuk
Tavalyi felhő
a zsákba helyezése után, fellélegezhettünk, hogy a súlya a szövetekre rakódik, pontosabban bele, és nem ránk. szerkezetét tekintve fekete és műanyag, de akkor, ott nem érdekelte egyikünket sem, hogy lebomló legyen. átalakított kukoricadara. a mentőszolgálatos meg elmondta, hogy ez nem ritka, neki sem az első. én is mondtam sok mindent, azt is, hogy ilyet még nem láttam ennek előtte, a szüzességem is szertefoszlott, hát ilyen az első alkalom, kellemetlen, mondják. csak arra tudtam gondolni, hogy milyen kár érte őt, engem és a hozzátartozóit, akiket majd valaki felhív, hogy nincs többé, szerettei ijedten leülnek, megrökönyödve gondolnak rá, hogy milyen érdekes a környezetszennyezés, a bolygó apró csodáit palackokba zárjuk, a földet, vizet, levegőt, egy rövid ideig ég benne a tűz is, aztán egy pillanat elég ahhoz, vagy egy rossz mozdulat, ezt is a mentős mondta, hogy mennyire szerencsés vagyok, élek, tudok például tűzön vizet melegíteni, szóval fantasztikus a dolog.
A felismeréstől eddig sem jutott
Mintegy ablakban felejtett művirág, aki tudja, hogy nincs menekvés. A tűző nap és a koromsötét között nincs különbség, a szobahűség rá, sehogy sem hatott.

