egyik születésnapomon küldte át nekem őket, / azóta nem fogadom a hívásait

a neonfehér megállóban egy faszi a fülembe kiabál, azt hiszem, egy csöves, aki pénzt vagy cigit akar. nincs nálam, mondom, de ahogy felé fordulok, hátralépek, mert felismerem benne, akit évek óta nem láttam, a pesti nagybátyámat. szeretném jobban szemügyre venni, sokat változott, de nem hagy beszélni, ordít velem, hogy ne legyél már faszfej, Anna, apád haldoklik baszod, én is le tudom szarni a családot, de te mindenkin túlteszel. nem gondoltam volna, hogy valaha összefutunk ebben a városban. eszembe jutnak a képek, amiket apámról készített a kórházban, az egyiken köntösben ül, lehajtott fejjel, nincs magánál, a másikon egyedül áll a sötét folyosó végén, az utolsón az üres ágy látszik, a fekáliás lepedő. az egyik születésnapomon küldte át nekem őket, azóta nem fogadom a hívásait. lefékez előttünk a busz, felszállok. a leghátsó ülésről nézem az elmosódó alakot, miután bemutat, elmosolyodom.