Beszélgetünk és nem vérzik / a nyelvem, / pedig a dolog / természeténél fogva / kikezdi

Levettem a keresztet a válladról, súlytalanság, de nevezhetjük szerelemnek is.

Ellenállsz, pedig elkerülhetetlenül vezetjük egymásba az áramot, áthalad a bőrünkön, izmainkon és idegeinken villámgyorsan a legbelsőbb rétegekig. Az áramsűrűség nem pusztít. Érintetlen, félig elhalt szövetekbe szállít érzéseket. Beszélgetünk és nem vérzik a nyelvem, pedig a dolog természeténél fogva kikezdi a szigetelést a lélek körül. Úgy tartom vissza a könnyeimet a rozsdás kapualjban, nehogy azt hidd, tartozom neked valamivel. Miközben a töltésáram mint könnyű és gyors rekeszizom, pumpálja a levegőt tüdőmbe, végre szótár nélkül, szapora szívhanggal dobogom ki magamból, hogy az ellenünk dolgozó közhelyek és tabuk ellenére is, imát mondok érted.