A fárasztó munkaórák után / pálmás GIF-ekről álmodom.

Rómeó a szexshopban

Te mérget nyeltél, én csak egy Rubophent. Másnak veszek ajándékot.

Nem tetszik a zene, a plafon alacsony, és zavar, hogy az egyik műfasz dobozán pózoló lány hasonlít rád kicsit.

Csak képernyőkhöz kapcsolódó emlékeim vannak rólad, bennük mint egy lemerülő akku ikonja pislákol az arcod, szivárognak mindent kimaró könnyeid.

Nem tudlak emberibb szóval leírni. Mint számlákra felhalmozott virtuális adósság, csimpaszkodsz a nyakamon.

Raszkolnyikov home office munkát vállal

Hazajárok dolgozni, A feladatom, hogy fát aprítsak. Ha sajog a csuklóm, Cataflamot veszek be, úgy várok a hatásra, mint egy fontos válaszlevélre, mint az oldalak betöltését jelző csík, toporgok, ha rossz az internetkapcsolat.

Dolgozni hazajárok. A munkám nem egyszerű: elalszik manapság bárki könnyen? Az álom eleje a legnehezebb, de így legalább nem bántok senkit baltával, lezárt szemeim előtt csak súlyos rönkök tornyosulnak.

Dolgozni járok haza. De akármit is ütök, gyűlik bennem a düh mint a webszemét, hogy emberi vagy növényi szövetet roncsolok szét, az a lényegen nem változtat: egyetlen dolog marad utánam, hangfájlokra felvett tompa puffanások.

A fárasztó munkaórák után pálmás GIF-ekről álmodom.