mi lehetne megrendítőbb / a különböző kontinensekről egymás mellé / hordott fajok kavalkádjánál

I. kényszervedlő jegesmedvék csüngő fekete bőrrel vánszorognak a sarkköri nyárban mint a vének akiknek a testére már senki nem gondol testként de maradnak kihullik szőrük maradnak csontig koplalva maradnak viszket a gleccserárok maradnak mi megnyugszunk mintha az erőszak levedlett volna magáról két betűt fél ékezetet és erószként osonna tovább semmi közöm a felhevült áramlatokhoz semmi köze a jegesmedvéknek a nyelvhez mégis ha kikanyarítottunk abból ami az övék adunk a miénkből szavakat adunk sötét állkapcsukba megnyugszunk mintha szükségük lenne rá mintha természetes folyamatok mennének végbe mintha természetellenes folyamatok mennének végbe melegednek a tengerek hűl bennünk a beszédkészség beszédvágy akarat de ez közel sem bűntudat a bűntudat a palearktisz egyetlen endemikus faja egy három milliméteresre növő vérszívó nadrágszáramban felmászva herezacskómba akaszkodott amikor átballagtam egy gondtalan dunántúli réten spéci kullancskiszedő kártyával kellett kifeszíteni a bőrt piszok nehéz volt hetekig figyeltem a lime-kór köreit de semmi nem maradt csak a rét dobhártyaszakítóan szelíd dala

II. milyen lehetek egy tapír szemében más mint ahogy tükröződöm a borostyángömbben torz fekete törpeként mivé és minek tekint engem a tapír feltételezhetem-e hogy tekint vagy észlel befogad feldolgoz mint egy jelentéktelen majmot van-e egyáltalán köze ahhoz amit lát amit hiszem hogy lát ha én mondanám ki mit gondol minek tekint szemenszedett hazugság lenne zárva kell tartanom a szám úgy van közelebb az igazsághoz mint összevart szemhéj mögötti kivájt szemüreg

mit észlelhet belőlem a selyemakác a kifutó felett és mit a tapírból hisz a hierarchiában vagy a linearitásban van fogalma a hálózatról amit az állatkert felszámolt annak védelme érdekében a háló új csomópontjai észlelik-e egymást egy fajvédelmi projekt fellebbezhetetlen öncélúsága közelít-e valaha is ahhoz ahogyan a háló csomópontjai egymásra tekintenek eddig azt képzeltük mi vagyunk a pók a kékség hálójában ami gabalyodik szakad pedig nincs pók sose volt csak a végtelen tekintethálók felelőtlensége mert tulajdonképpen mi lehetne megrendítőbb a különböző kontinensekről egymás mellé hordott fajok kavalkádjánál ahogy a tapír űrsötét szeme és az emuk borostyánírisze szembefordul egymással