Fekete ruha és csokor, sminket ne. / Ne állj oda a családhoz

Egy hete hívott az anyja, hogy meghalt az exem. Alig 4 éve szakítottunk, azóta nem cseréltem számot.

Őszinte részvétem, nagyon sajnálom, tehetek-e valamit. Egy hét múlva szerdán, kettőtől lesz a temetés, várnak a torra is, természetesen.

Bármikor hívhatott volna.

Agydaganat, glioblastoma multiforme, csuromvér massza a koponyaűrben, epilepsziás rohamok, szteroidkezelés, utána zombitekintet, újabb roham, elharapta a nyelvét, rosszul zuhant, rossz helyre zuhant, lépcső sarka, törés.

Legalább nem szenvedett sokat. Mindig ettől félt, ettől voltak rémálmai. Füvezett, hogy el bírjon aludni, aztán éjszaka kezdett élni.

Szerda, kettő óra. Szabadnapot kell kivenni. Fekete ruha és csokor, sminket ne. Ne állj oda a családhoz, nem kell beszélni velük.Gyors puszik, részvétnyilvánítás. Tedd le a virágot. Nem szeretted ezeket az embereket, a torra nem maradsz.

Haza kell menned. Ne haza menj. Inkább a pasidhoz. Ne töröld meg az arcod, szipogva csöngess fel, bújj a vállgödrébe, oda kell száradni.

Meghalt az exed. A múltad büdös, hullaszagú, csonkolt tekervény. Végtelenségig mélyült árok, agyi érkatasztrófa. Ki kell törölnöd a számát. Többet nem hív fel. Le kell feküdnöd, le kell vetkőznöd. Koporsósötét a szoba, az orgazmus rohamszerűen rázza a tested.