A vénlányra új szót kell találnod

Aphrodité imája (töredék)

…………………………………………………… Szép hajadat bontsd ki, ragyogj értünk. Ne hagyd magad, ne hagyj minket, összetartozunk, a feleség, az anya, az özvegy, az elvált, a hajadon, a gyermek. A vénlányra új szót kell találnod. Keress, keress, kaparj ki minket az agyagból. Először csak üres szívmedált találsz, foltos papírokat. Aztán a kezed puhát érint, de hajad szemedbe hullik, ……………………………………………………

Hádész imája

Hádész ma búsan áll a kórteremben, az alvónál, felébredést remél, csak abban biztos, hogy a méh üres, s talán a szív, az elme is vele.

Aggódik az Erinnüszok miatt, kik a családi gyilkost üldözik, ne kínozzák e nőt tovább, a Péterfy Kórházból ha kilép.

Mert bízik benne, hogy felébred ő, és ébredése nem lesz szenvedés, nem fogja dédelgetni csúf titokként a bűnnek hitt döntését, míg csak él.

Hádész csak nézi, nézi most az alvót, a büntetésre gondolhat, mit a nő szab majd magára, s a közeg is örömmel teljesít.

De várj, az alvilágisten kiált, állítsd meg önmarcangolásod árját, ne félj, halandó az istenektől, társaid haragjától, ne félj.

Hádész így kezd imába csöndesen, főorvos úr nem jön vizitre most, s fohásza közben egyszer csak a fáradt ember ébredezni kezd.