helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Ady középszinten

a folyósóra hívjuk nem érti ilyenkor minden idegszálával Érettségiztet figyel beszéljük meg később Jegyzőkönyvezés után összenézünk tekintetünk villanásából tudja maradni kell az Intézményvezető a vállára teszi a kezét ettől még jobban megijed Ember az embertelenségben halljuk a felelőt bentről a tanár arca fintorba torzul mindjárt ki kell húzatni a következő Tételt motyogja

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga túl fiatal a szülői panaszok elárasztják az Irodát hallatlan hallatlan az Intézményvezető izzadt keze megszorítja a tanár vállát Te vagy a Legjobb hízeleg mosolygok én is Szeretném ha halljuk bentről a tanár lesüti a szemét a lábszagú folyósó falai susognak áruló áruló hisz mind voltunk Kezdők válaszolja a tanár Ti is A menekülő élet mondja a vizsgázó Nem vállalom néz fel a tanár harciasan az én szemembe néz lesöpri az Intézményvezető kezét az ajtó felé indul Útját állom a Teljesítményértékelésed szól utána az Intézményvezető 50%-on áll a krétában Nem zártál le mindenkit a hiányzásokat Nem írtad be Nem vállaltál ünnepi műsort

remeg a levegő Röpülj Hajóm rajtad a Holnap fordul vissza a tanár a Tételeket az Intézményvezető kezébe nyomja arca akár az apokalipszis angyaláé szárnyak suhognak a forró folyosón dermedten állunk súlyos veríték csöppen

Hagymainvázió

Ősszel ültetek. Virághagymákat dugdosok a földbe: száraz tetemek a sötét nedvességben, világítanak a giliszták között. Hagymákkal szavazok a jövőre. A gödrök fölött görnyedek, ahogy nagyanyám, anyám is, nem, nem a női sorsról írok, hanem a tíz centiméter mély gödrökről, ahová évről évre több emlék jut. Betemetem őket, pihennek a fagy alatt, figyelem hányan indulnak meg tavasszal a fény felé.

Az első gödörnél mélyre csúszik a kézi palántázó, a tudat léket kap, hagyma zuhan a földbe, gyerekkori kép, állok gumicsizmában, csöpörög az eső, kékre, lilára, pirosra festett nárciszhagymákat adogatok anyának. Nem hiszem el, hogy márciusban színes nárciszok teremnek a kertben, egy sárga sincs köztük, olyanok mint a művirág.

Második gödör, pont tíz centiméter, üvegház nyílik, fekete tulipánok szálegyenesen, szirmok hullnak a huzattól, apa hagymát vesz. Jövőre gyászba borul a kert, apa barátnője fölött nőnek feketén. Harmadik gödör, medvehagyma- tenger sietni kell, sietni kell, csöpög az eső, gödör gödör után.

Hagymatea ötödik gödör, hányok a szagától, potyog. Döföm a kést, letépem a héját, potyog. Gyűlöl, hatodik kép. El kell adni a lakást. Potyog. Emlékek közé döfök, hetedik kép. Elárasztanak, pedig még nincs tavasz, hogy elborzadjak virágzásuktól és meginduljanak a fény felé.