Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Hóvégi etikett

Reggel az, ha nem akarsz, de mész. A város erében rögösködsz, mint zacskó kutyaszar a csikktartóban. Séta az, ha járdán állva jelre vársz. Nem sárga, zöld az isten ujja, csak egyet léphetsz felé, paraszt. Ami szívható, dohány. Ami ehető, étel. Magyarázat az, amit elfogadsz. Kannásbort nyújt feléd egy hajléktalan, a jóság megtérülhet. Nem finnyáskodsz keserű tablettákon. A sorban állást nem lehet elvéteni, de kockázatos a kijárat blokktalanul. Zseb az, amit kifordítasz és fehér, ha mégsem, jaj, ne várj bocsánatot.

Gané

Lelövik a lovat, ha sánta, vagy árammal ütik, csak dögöljön, ha súlyától már a lába görnyed. Vonszolt elég koszt a szőrén, sok ügyes fonatot sörényében, csapta ostor eleget pataszéles hepehupák fölött. Egy áramütésnyi könyörületet szorított belénk a századok csettegő nyelve, ugye? Platós kocsival hajt a kupec az udvarra, a dögszállító be se zárja maga után a kaput. Borotvált sebeket simogat a gazda és biccent, csettint egy pohárral a vendégnek. Nekünk is jól esne, de istálló még sosem ganézta ki magát.

Seprűk dicsérete

Androgün apródok! Világi uraknál csak fütyülitek a nemtelen imát, elszomorítva a seprűt kezetekben. Leszegett fején haját kócoljátok, arca mocskos, tiszta a csempe.

Rózsafűzérbe csavart karotok ha lendül, a seprű lesújt, mintha erre faragta volna a mester. Sejtitek a hóher boldogságát, milyen jó a gondnak fejét venni.

Mint húst vágni az úri ebédre marháknak, fületeken bilétával. Mindenkor jó mozdulat híján meglepő találékonyságotok. Isten tudja mire képes egy ember seprűvel a kezében.