top of page

Farkas Arnold Levente: teketória

2025. okt. 27.
1 perc olvasás

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

 

teketória

 

a hóhér csöndje szétfeszíti az ablakkeretet, elváltoztatott hangon közelít az indulat, a halálraítélt érteni szeretné a szabályokat, de túl késő van már a leleplezéshez, semleges érzelmek csapódnak a sárga falakhoz

 

beborítja a hóhér csöndje, mint köpenybe burkolt testet a sötétség, gyermekkorára gondol, mielőtt megtörténne, amikor még szerették, elválnak egymástól a részek, a halálraítélt unja az egészet

 

céllá merevül a megismerés, belepi a hóhér csöndje a halálraítélt hallgatását, ahogy a koszos utcákat a néma hó, a városban senki nem dolgozik, a pillanatra figyelnek, ami éppen most kirajzolódik az időből

 

délceg hóhér osztja az észt, mert látszat a jóság, néma a hóhér csöndje, a hó is tiszta akármi, hó és hóhér mégse hasonlít, télen a bárány szőre fehérlik a tájon, a ködben moccan az árnyék

 

elbújt régen a hóhér csöndje a messzire látszó látszat alá, mert háttérzajból támad a lélek, meggyilkolja a test testvérét, persze a szó is része a nyelvnek, nincs értelme ma ennek a versnek

 

fiatal testére a hóhér csöndje hull, a halhatatlanság kívülre szorul, de majd az ablakot kinyitja valaki, nem szabad a rendet felborítani, a ködös udvaron a hajnal öltözött menyasszonynak halott állatok között

 

gőgös a hóhér csöndje, alázat benne is annyi, mint teketória nélküli szóban a méla igazság, gondolkodva elámul a versen most, aki olvas, bölcs ez a vers, amit írtam, méltán bölcs, aki írta

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page