top of page

Borbíró Bíborka versei

jan. 3.
1 perc olvasás

bűntudatom van a sötéttől

 

bíborka

 

nem emlékszem miről kell írni mások azt mondják sejtekben laknak azokból húzod ki tányérba pottyan a jeges meggygolyó a testem megeszi a magot nem állítja meg a porcelán ha befelé használod a nyelved rossz irányba keverednek a szilánkok nyállal csípi a szájpadlást a piros gyerek darabjait kanalazd ki bíborka

 

fényerő

 

ragyog minden értesítés elhanyagolt üzenet az ágy rugói hátamat nyikorgatják bűntudatom van a sötéttől ezért kapcsolom be hagyom villanni az összes dühös kérdést lemondó adminisztrációt néhányat megérintek elérhető leszek csak forgolódom nincs erőm kívánni

 

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page