top of page

Fellinger Károly versei

jan. 6.
1 perc olvasás

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

 

Macskakő

 

Polgár Anikó 50. születésnapjára

 

Magáért beszél a hallgatás, a szó, mit sem sejtő, kint felejtett kísértet járja be nappal az álmok rég benőtt ösvényeit, csapásait, aztán, mint

 

aki jól végezte dolgát, megnyitja lándzsájával egy mészkőből faragott szobor oldalát, hadd keljen életre, s álljon Hekaté vad szolgálatába.

 

Hekaté hallja a halál sikolyát, az egyenletes óraketyegést, fel- húzza naponta, nehogy még megálljon a világ, s újat kelljen kitalálni

 

a költészet helyett. A szépséges Perszephoné sikolyát egyedül csak Hekaté hallja, amint elrabolja Hádész, a föld alatti kincsek gazdag

 

istene, neki nyíljon, mint hű jácint. Hekaté pillantásából újra lesz végtagja a halottnak, akinek azt az orvos egy életre amputálta.

 

A különbség elszámol a hiánnyal, leszámol vele, a múlt morzsáit, lásd, összegyűjtik a szorgos hangyák, s a belső szervek, a faló katonái.

 

Hajszálerek

 

Keresztutak mellett fekete bárányt áldoznak, hányféle csendben, reszketnek, mint az ég csillagai, mégis arra várnak, hogy megjelenj, Lucifer édesanyja, temetőkben, gyilkosságok színhelyén, fáklyáddal világítsd meg a láthatatlanság villanykapcsolóját, hadd merészkedjenek a felszín mögé a szabaddá varázsolt, meztelenül járó szellemek, ha tapogatják a szájuk, cipzárhang hallatszik, ha egyet lépnek, cipőkopogás vagy nyikorgás.

 

Hekaté, látomásokkal terhes jövőt adsz a lánynak, bölcs öregasszony, a fogyó hold arca, hiányod felügyeli az alvilági megtisztulást, rajtakapod nyelveden az ég fanyar, vadkörte ízét, gyengéid a szavak, csendben erősítenek, magányod egyfolytában cseng-bong, duruzsol fülemben a halálveszély, mi visszatart téged a sorstalan félelemtől, ami meg- vesszőzi a varázslót, a boszorkányt.

 

Szürkületkor összekapcsolod az élők és a holtak birodalmát, csak azt engeded át, akinek nem számít, hogy hol van épp. Az örök remény vagy.

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page