lementik a világvégét

Sose hoztál új nézőt a zsigerekig vetkőztetett tájra. Az ablakot becsapja a szél, betörik mielőtt szétfújja színészeidet, utcákra pergeti szakadtjaidat és túlsodorja bálnáidat a francia kikötőváros partjain.

Díszleteseid üresre rámoljak szobáink, hogy lámpát olthass a kifosztott térre. Lefüggönyözik a stúdiót, hogy beszélj. Kozmikus a szar, mondod, és mint a kiváltságosok, bent dohányzol. Összepakol a stáb. Letörlik a hamut, lementik a világvégét. Hazabaktatnak a szélviharban. Nézd.

Új nézőt ígértél és mi addig néztünk, amíg elfelejtettünk unatkozni. A mozitól hazáig köd és szél, a falakat már csupaszra fütyültük. Egy párnát bárhol összelehelhetsz, ha elfáradsz az ázottszáraz avar keringőjében. Egy párnát bárhol.