zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

„a szabadság sem egy erdélyi állat” Szőcs Géza

S nem olyan, mint az ecuadori banán, nem természetes. Ami Trójának a falat jelenti, az nekünk meggyvörös kert, s ami a faló, az a vendég, ahogy az udvaron körbejár és benéz, ahova nem szabadna. Nem a mienk, hiába, menj amerre látsz, mondják, láncolva magukhoz kik szeretnek, kőoszlopok porladnak, repednek. Hozzánő a test, érdes kezű sziklaemberek simítják a gyermekarcokat. Szabadság, jelentsen ez bármit, nem a mi kutyánk kölyke, nem a mi rókánk lopta el és a szépasszonyok se hordták össze. Szabadság, akár a köd Hosszúaszóban. Vagy ez is csupán időszakos, akár a hivatali fogadóórák eredményessége, az egész pusztán egy látomás.

Mesélhetnék a faluról, ahonnan jöttem, ahol szabadság, ha vettél házat, építettél, ha kell, vettél autót, hozattál, ha kell, lett család, hazudtál, ha kell, eljársz lagziba, betartasz minden tavaly kitalált szokást és zsörtölődsz reggeltől estig, akár medve a hó nélküli teleken. Szabadság, valamit nem jól értettünk. Senki se mondta mire jó, s azt sem, hogy bele is lehet halni, ha nem vigyázunk, de végül is a rabságba is, hisz lassan egyik a másikat jelenti, félreérthetetlenül.