Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Vándorlás

Egy koraőszi éjjel A szoborszörnyek betörik A galéria kirakatát És megindulnak a keskeny, Macskaköves utcákon, A Ferenciek tere felé.

A szarvas, patás, szárnyas lények Sivítozva, dörmögve menetelnek, Egymással össze-összemarakodva Vonulnak, Mint egy csapat focihuligán.

Benéznek a kézműves kocsmák Ajtaján, Belesuttognak a diákok fülébe, Öngyilkosságra biztatják az Elhagyott szerelmeseket.

A szoborszörnyek felkapaszkodnak A műemlékekre, Meggyalázzák a templomokat, Vízköpőnek álcázzák magukat, Vállon veregetik a biztonsági őröket, Koldusokat gyújtanak fel, Könyvekkel törölnek segget.

Bemásznak a családok ablakán, Vasalt zoknival fojtják meg anyát, Nyakkendőtűvel szúrják torkon Az apát, Mosógépbe teszik a gyereket, Mikróba a macskát.

Mikor a főtérre érnek, Kőfarkukkal megerőszakolják A virágcserepeket, A turistákat átvetik a hídon És a Duna fölött lóbálják, majd Lufiként durrantják ki a vízihullákat.

Felülnek a városnéző busz tetejére, Megcsodálják a látványosságokat, Kurjongatnak, szárnyukkal, Karmos kezükkel integetnek A járókelőknek, akik visszaintegetnek.

Felszállnak az első hajnali metróra, Az ellenőr közli, hogy a bérletük Száz éve lejárt.

Offroad avagy Lovecraft lehidalna

Vadászterület, Mondják, ne kószáljunk messzire A kocsitól, Ami második napja otthonunk. A landcruiser befeküdt a mocsárba, Hiába keltegetjük ásóval, Countryzenével.

Segítségért indulok, A lovastanyán fekete gebe, A gebét egy bőrrákos arcú Öregember őrzi. Piszkos kezével mutatja az utat. Arra van a tó, Ott találod a halembert.

A halember kopasz, Nagy a szája, de keveset beszél. Azt mondja várjak, Felhív valakit. Várok. Harminchét fok van, Hogy nem szárad ki ez a halember. Persze nem hív senkit, Csak tátog.

Csörlő híján Kígyóval próbáljuk kihúzni a kocsit. A kígyó elszakad. Ki hinné, mennyi bél elfér Egy ilyen vékony testben.

Hívjuk az autómentőket, De a kocsijuk be sem fér Az ösvényen. A katasztrófavédelem szerint Nincs vészhelyzet.

Van még két sör, és egy üveg víz. Itt halunk szomjan. Kenyeret eszek Rothadt paradicsommal.

Ránk sötétedik. Valami megkocogtatja Az üres sörösdobozt. Nyúl.

Rejtélyes vírus terjed A nyulak között. Fejükre szarvak nőnek, Pofájukból aliankarok merednek ki.

Álmomban meglátogat A rákarcú bácsi, Ebéddel kínál, a húst Undorító szagú rákszósszal Önti le.

A halember hálójával kifogja A telihold árnyékát, Egyben elnyeli, Gyomra világít, Elemlámpa a hínárrengetegben.

Hajnalban a kocsi sírására ébredek. Olajat könnyező vértanú. Panaszára megjelenik A terepjárók istene, Soklóerős szekere elé fogja, És viszi, fel, fel.

A napkorong arany dísztárcsa, Az a menő a faluban, Meg az aranyhal, Meg az aranyborjú.

Megver az istenharagja, Amiért nem fogadtam el A rákarcú bácsi ebédjét, És szólásra bírtam a halembert.