top of page

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

febr. 3.
1 perc olvasás

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

 

és megkezdtük életünk leghosszabb repülését és leszálltunk és megkezdtük életünk leghosszabb repülését

 

arccal csapódni az óceánba kutyákkal aludni törött napágy alatt menni menni menni péksüteményt venni

 

arra ébredtünk hogy lőnek nem védett a szúnyogháló Patrik megmarkolt egy villát és az

 

ajtó mögött ölni készen meglapulni vészkijárat után matatni egy idegen világban lélegezni nevetve fellélegezni

 

hiszen tűzijátékot lőttek a majmok ellen volt már papucsunk és papajánk is hiszen erre vágytunk

 

egymás hátát lapogatni éjjelente meccset nézni rozoga laptopon közös szörfleckéket venni közös naplót írni

 

legjobb barátaim Patrik Feri ott hagytam őket a déli parton mikor megsejtettem amit mindig tudtam

 

szabadnak és kíváncsinak lenni tehát jól érezni magam kizárólag egymagamban

 

kizárólag egymagamban mentem mentem mentem ezer évig mentem egészen hazáig mentem

 

megjavítani vagy megsemmisíteni vagy legalább eltitkolni Gerda elől

 

ezt a magamra mért ostoba jóslatot ezt az önsorsrontó ezt a ezt a néztem ahogy nézi ahogy kifogyok a szóból

 

arccal csapódni a régi-új magányba sodródni a hullámok közt mint egy hulla és a hullámok közt találkozni veled

 

te másik sodródó te legszebb fuldokló mondd hogy te is játékból úszol az életedért

 

szabad kapaszkodni belém mondd hogy szabad kapaszkodni beléd adni adni adni felszínen maradni

 

milyen jó hogy nem ér le a lábunk szárazföld a láthatáron milyen jóslatról kérdezel

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page