Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással
megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől
és megkezdtük életünk leghosszabb repülését és leszálltunk és megkezdtük életünk leghosszabb repülését
arccal csapódni az óceánba kutyákkal aludni törött napágy alatt menni menni menni péksüteményt venni
arra ébredtünk hogy lőnek nem védett a szúnyogháló Patrik megmarkolt egy villát és az
ajtó mögött ölni készen meglapulni vészkijárat után matatni egy idegen világban lélegezni nevetve fellélegezni
hiszen tűzijátékot lőttek a majmok ellen volt már papucsunk és papajánk is hiszen erre vágytunk
egymás hátát lapogatni éjjelente meccset nézni rozoga laptopon közös szörfleckéket venni közös naplót írni
legjobb barátaim Patrik Feri ott hagytam őket a déli parton mikor megsejtettem amit mindig tudtam
szabadnak és kíváncsinak lenni tehát jól érezni magam kizárólag egymagamban
kizárólag egymagamban mentem mentem mentem ezer évig mentem egészen hazáig mentem
megjavítani vagy megsemmisíteni vagy legalább eltitkolni Gerda elől
ezt a magamra mért ostoba jóslatot ezt az önsorsrontó ezt a ezt a néztem ahogy nézi ahogy kifogyok a szóból
arccal csapódni a régi-új magányba sodródni a hullámok közt mint egy hulla és a hullámok közt találkozni veled
te másik sodródó te legszebb fuldokló mondd hogy te is játékból úszol az életedért
szabad kapaszkodni belém mondd hogy szabad kapaszkodni beléd adni adni adni felszínen maradni
milyen jó hogy nem ér le a lábunk szárazföld a láthatáron milyen jóslatról kérdezel

