Filotás Karina versei
amin nem osztozol mással
Kiterítés Ha kiteríthetnél virágos mezőre átvilágított mellkasra ünneplőbe csomagolt székre maja templom tetejére kés alá döfés előtti pillanatba szemöldök-boltíved alá vajon mennyi férne el abból a kegyből amin nem osztozol mással elengeded a tekintetem megvárod magamtól mondjam amit hallani szeretnél felettem tartod az utolsó levegőt vajon hányszor gondolsz rám ébredésemet várva
Hetedik ég Vigyél a tengerparti házba. Vászonnal takarj be. Fázom, rám zuhant a hetedik ég. Csukd be az ablakot, kiszökik a pillanat. Hasíts fát, tápláld a tüzet azzal a szóval, amit túl korán tanultál meg. Égjen, melegíts. Hullámokat emelj. Korbácsolj. Kiáltsanak értem. Ismertem a nyelvüket. Felejthető. Forgass. Fulladok. Engedj. Itt van dolgom.

