top of page

Tamás Dénes versei

máj. 29.
1 perc olvasás

2 x 2 = 4

 

Szétrobban

 

ha megpróbálom elgondolni Istent, begörcsöl és szétrobban az agyam

 

ezért más nevekkel helyettesítem, olyanokkal mint: simogatás, szeretet, halál, reggeli harmat, barna lóügetés, 2 x 2 = 4

 

így is szétrobban, de a robbanás utáni fényben, a könnyűléptű árnyak között, Téged látlak közeledni

 

Közeledés

 

hatalmas követ találtam a folyóparton, felcipeltem lakásomba, fürdőkádban megtisztítottam, rongyok között megszárítgattam, majd farönkre helyeztem simogatni kezdtem, tenyeremet többször végighúztam durva felületén, lassan tapogattam ki mélyedéseit, hagytam, hogy hozzá idomuljak, nehezüljek

 

végig te jártál a fejemben

 

Simogatás

 

ha csak az ujjaimmal beszélgethetnék veled, először lehunynám a szememet, lehet úgy élni, hogy látni felesleges, megnyílnék valami nagy, belső sötétségre, mégis, mintha tízezernyi gyertyaláng lobogna benn, először a homlokod felé tapogatóznék, a legegyértelműbb ellenállásba szeretnék ütközni, hogy onnan koppanjak vissza omlékonyabb tájékok felé, a hajlat, ami elmesélhetetlen, a begyűrődés és a kiszabadulás, apró vájat mélyén hideg patak csörgedezik, csak a rémület zongorázik a lábujjakon, veled masszírozom ki szomorú görcseim, márványtérdek fölött halk didergés kezdődik, oly széles a keskeny, oly szoros a tág, érinteni, de nem fogni, soha nem fogom megtanulni, állandó emelkedésben lenni, de nem lehet átúszni az óceánt, mégis, mielőtt végleg elmerülnék, megkönnyebbülten sóhajtok fel, beléd bontódtam

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page