2 x 2 = 4

Szétrobban

ha megpróbálom elgondolni Istent, begörcsöl és szétrobban az agyam

ezért más nevekkel helyettesítem, olyanokkal mint: simogatás, szeretet, halál, reggeli harmat, barna lóügetés, 2 x 2 = 4

így is szétrobban, de a robbanás utáni fényben, a könnyűléptű árnyak között, Téged látlak közeledni

Közeledés

hatalmas követ találtam a folyóparton, felcipeltem lakásomba, fürdőkádban megtisztítottam, rongyok között megszárítgattam, majd farönkre helyeztem simogatni kezdtem, tenyeremet többször végighúztam durva felületén, lassan tapogattam ki mélyedéseit, hagytam, hogy hozzá idomuljak, nehezüljek

végig te jártál a fejemben

Simogatás

ha csak az ujjaimmal beszélgethetnék veled, először lehunynám a szememet, lehet úgy élni, hogy látni felesleges, megnyílnék valami nagy, belső sötétségre, mégis, mintha tízezernyi gyertyaláng lobogna benn, először a homlokod felé tapogatóznék, a legegyértelműbb ellenállásba szeretnék ütközni, hogy onnan koppanjak vissza omlékonyabb tájékok felé, a hajlat, ami elmesélhetetlen, a begyűrődés és a kiszabadulás, apró vájat mélyén hideg patak csörgedezik, csak a rémület zongorázik a lábujjakon, veled masszírozom ki szomorú görcseim, márványtérdek fölött halk didergés kezdődik, oly széles a keskeny, oly szoros a tág, érinteni, de nem fogni, soha nem fogom megtanulni, állandó emelkedésben lenni, de nem lehet átúszni az óceánt, mégis, mielőtt végleg elmerülnék, megkönnyebbülten sóhajtok fel, beléd bontódtam