top of page

Németh Gábor Dávid versei

jún. 23.
1 perc olvasás

Frissítve: aug. 29.

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

 

Átkeretezés

 

Hová tevé boldogtalan fiait? Vörösmarty Mihály: Előszó

 

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán. Ránézek az algás lépcsőről, összerándulunk, és nincs közünk egymáshoz. Szárnyak kopognak a maradásra alkalmatlan kikötő oldalán. Születés helyett tél van és csend. Ezért késnek nálunk az anyák, mert szállnak el az angyalok a családtól. A korán érkezettek. Bár felsírnak, csak egy órát élnek. Összerándulok minden koppanásra, és csak az ablakon keresztül merek az égre nézni. De hiába, az égben semmi sincsen, ami fiamhoz hasonlítana. Újabban őket keresem minden parton. A visszatérő vájatokat bámulom az iszapban, az esztétikáját keresem mindennek, mintha ez segítene a távolságtartásban. Elfárad a part az ismétlődésben. Nyomaiban próbálok nyelvet találni, de nem fordíthatom le halálukat arra, ahogy megtörnek a hullámok a tengerirózsák, hínárok és kagylók közt.

 

Alakjamúlt

 

Amikor a nagypapámtól örökölt borotvapenge-csomag egyik darabjával végigvágtam a kezemet az ütőér mellett, mintha egy folyó öntött volna ki az alkaromból. Azóta esténként benyomom a dugót a lefolyóba, megvárom, amíg a mosdó megtelik vízzel, belerakom a fejemet, és nézem a zománcot fulladásig. Fehér szirmú vadvirágként ölel a csap. Ahogy kiemelem fejemet a vízből, véletlenszerű mintában hullanak a cseppek. Addig bámulom őket, amíg jelenteni kezd valamit a formájuk. Közben arra gondolok, mikor dédszüleim 1918-ban átszöktek a határon, talán a Szamoson át jöttek, hogy legyen valamilyen kapcsolatom velük. Sodrásuk feltöltött egy várost. Állítólag romániai svábok voltak, akaratuk ellenére is sokkal több nyelvet beszéltek, mint amennyit én valaha is fogok, mégsem tudnák elmondani, nem azért küzdöttek, hogy a torkom köré tekerjem a folyókat. Pedig a vízben gyorsan terjed a hang, talán gyorsabban, mint ahogy visszahátrálok a télbe, és a fagyban végleg rögzülnek a távolságok.

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page