Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...

Napló 2015 augusztusából

Hogy hatvan-hetven éve, vagy pláne a filoxéra előtt mi lehetett itt, ma már nehéz elképzelni. Sűrű akácosok peremén és visszaerdősülő legelőn is találni rompincéket. A henyei hegynek ma talán az ötödén termelnek bort; a többi szőlő elvadult, vagy ki lett vágva az elmúlt évtizedekben.

Hogy itt Balatonhenyén a Dobogó forrásának kezeletlen vize folyik a csapokból, fölfoghatatlan kegy. Egyedül a víz, ami igazán jó – állítja a két szicíliai, Pindarosz és Lampedusa hercege.

Az első év, hogy (többszöri átültetés és elfagyás után) viszonylag bő termést hoz a fügefa. Anyáméktól került hozzánk, Bozzaiból.

Őszintén megértem Federico García Lorca elcsodálkozását a maga keresztnevén. Ha leírva látom a nevemet, én is mindig meglepődöm a Gáboron (az örökölt családnév mintha már belekopott volna az időbe).

„Magaskultúrát fogyasztó értelmiségi”, iszonyúan hangzik, az pedig még iszonyúbb, hogy ők volnának a műveim kizárólagos kortárs közönsége.

Egy meghökkentő szakasz Berzsenyinél:

Szűz Cynthia sárkányait
Fényszekéren vezeti,
S a Balaton hullámait
Rubintláng festegeti.

Egész délelőtt alig-alig viselhető fények, mintha hat-hét órán át részleges napfogyatkozás volna. Augusztus 11.

Augusztus 18-án délig eső, aztán kora este előbújik a nap, és megjön vele az ősz, félreérthetetlenül.

„Mint az olaj.” Bor.

A második kislány – ugyanattól a nőtől, akit szeretek – sokkalta nagyobb cezúra az életben, mint volt a házasság vagy az első gyerek.

Hogy hatvan-hetven éve, vagy pláne a filoxéra előtt mi lehetett itt, ma már nehéz elképzelni. Sűrű akácosok peremén és visszaerdősülő legelőn is találni rompincéket. A henyei hegynek ma talán az ötödén termelnek bort; a többi szőlő elvadult, vagy ki lett vágva az elmúlt évtizedekben.

Autót senki sem vezetett. Minden férfi bort ivott. Ahogy a mai idősek mesélik, az apáik és nagyapáik, a görnyedt hátú öregek két-három litert is egy nap, de nemigen ártott meg nekik, kikapálták.

 

Lanczkor Gábor (1981). Ez idáig tizenöt kötete jelent meg: versek, regények, gyerekkönyvek és egy-egy dráma- és tanulmánykötet. Legutóbb: Monolit. Válogatott és új versek, Jelenkor, 2018. Feleségével és két kislányával másfél éves szegedi tartózkodás után jelenleg megint régi otthonukban, egy balatonhenyei karanténban él.