Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...

Napló 2015 augusztusából

Hogy hatvan-hetven éve, vagy pláne a filoxéra előtt mi lehetett itt, ma már nehéz elképzelni. Sűrű akácosok peremén és visszaerdősülő legelőn is találni rompincéket. A henyei hegynek ma talán az ötödén termelnek bort; a többi szőlő elvadult, vagy ki lett vágva az elmúlt évtizedekben.

Hogy itt Balatonhenyén a Dobogó forrásának kezeletlen vize folyik a csapokból, fölfoghatatlan kegy. Egyedül a víz, ami igazán jó – állítja a két szicíliai, Pindarosz és Lampedusa hercege.

Az első év, hogy (többszöri átültetés és elfagyás után) viszonylag bő termést hoz a fügefa. Anyáméktól került hozzánk, Bozzaiból.

Őszintén megértem Federico García Lorca elcsodálkozását a maga keresztnevén. Ha leírva látom a nevemet, én is mindig meglepődöm a Gáboron (az örökölt családnév mintha már belekopott volna az időbe).

„Magaskultúrát fogyasztó értelmiségi”, iszonyúan hangzik, az pedig még iszonyúbb, hogy ők volnának a műveim kizárólagos kortárs közönsége.

Egy meghökkentő szakasz Berzsenyinél:

Szűz Cynthia sárkányait
Fényszekéren vezeti,
S a Balaton hullámait
Rubintláng festegeti.

Egész délelőtt alig-alig viselhető fények, mintha hat-hét órán át részleges napfogyatkozás volna. Augusztus 11.

Augusztus 18-án délig eső, aztán kora este előbújik a nap, és megjön vele az ősz, félreérthetetlenül.

„Mint az olaj.” Bor.

A második kislány – ugyanattól a nőtől, akit szeretek – sokkalta nagyobb cezúra az életben, mint volt a házasság vagy az első gyerek.

Hogy hatvan-hetven éve, vagy pláne a filoxéra előtt mi lehetett itt, ma már nehéz elképzelni. Sűrű akácosok peremén és visszaerdősülő legelőn is találni rompincéket. A henyei hegynek ma talán az ötödén termelnek bort; a többi szőlő elvadult, vagy ki lett vágva az elmúlt évtizedekben.

Autót senki sem vezetett. Minden férfi bort ivott. Ahogy a mai idősek mesélik, az apáik és nagyapáik, a görnyedt hátú öregek két-három litert is egy nap, de nemigen ártott meg nekik, kikapálták.

 

Lanczkor Gábor (1981). Ez idáig tizenöt kötete jelent meg: versek, regények, gyerekkönyvek és egy-egy dráma- és tanulmánykötet. Legutóbb: Monolit. Válogatott és új versek, Jelenkor, 2018. Feleségével és két kislányával másfél éves szegedi tartózkodás után jelenleg megint régi otthonukban, egy balatonhenyei karanténban él.