Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Benedek Máté versei

Fotó: Bágyoni József

A fárasztó munkaórák után / pálmás GIF-ekről álmodom.

Bővebben ...
Próza

Sokcsevits Judit Ráhel: Hóember

Fotó: a szerző archívuma

A párdetektor beültetésén Kitti is gondolkozott, de azt hallotta, a chip sokszor félrejelez, ráadásul a begyűjtött, magánjellegű infókat engedély nélkül elküldi a Pártalan Nyilvántartó Központnak. Nem vágyott rá, hogy mindenki tudja, mikor menstruál, vagy mennyire bukik a tegnap látott film főhősére.

Bővebben ...
Költészet

Vados Anna versei

Fotó: Takács Borisz

Bizonyos életszakaszban / nem tudtam ellenállni a drogos férfiaknak

Bővebben ...
Műfordítás

Francesca Bell versei (f. Bori Ági)

Fotó: Gina Risso

Kiolvasztottalak, a lapos kőoltárra / helyeztelek, hogy várj, de a kígyót // nem érdekled.

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: A hegy

Fotó: Csoboth Edina

Jobb móka volt ez, mint a lengőteke, pedig azzal még egyedül is szeretett játszani. Olyankor ő hagyta nyerni magát. Az anyja meg szurkolt neki, gyerünk, ez az, hajrá, kiabálta minden lendítésnél, közben megforgatta a húst a kontakt grillen, aztán megint odanézett, és úgy mosolyogtak egymásra, mint akik közös titkot őriznek.

Bővebben ...
Műfordítás

Paul Éluard versei (f. Góz Adrienn)

Fotó: theartstory.org

A beletörődő tekintet a szempárra hasonlít amit legyőztél

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Zsebedben / összegyűrt papír: napszítta / betűiből csupán egy női név / maradt olvasható.

Bővebben ...
Próza

Haász János: Negyvenkét perc

Fotó: Ajpek Orsi

A vasúti dolgozók megszokták, hogy a szájukat evésre és ivásra kell használni. Esetleg böfögésre. Okoskodó kérdésekre semmiképp. Meg egyébként is, miért kellene mindenben okot keresni.

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Nézzétek el / könnyelműségét / a vékony ég felett / céltalanul cikázó / villámnak

Bővebben ...
Költészet

Kustos Júlia versei

Fotó: A szerző archívuma

Sóvirágot tépek, szirmai szárazak. / Áldozat vagyok, szeretném hinni.

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Clown Jacket (2. rész)

Fotó: a szerző archívuma

de hiába forrt össze szent stigmám és hiába szórom szét rózsafüzérem és hiába tépem szét démonaim és hiába támadok fel az egymáshoz varrt két döglény fölött a táncparketten barázdáim tovább mélyülnek river sírjáig és a föld középpontjáig és még azon is túl amíg meg nem rokkantják amíg szét nem törik testem világát

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Clown Jacket (1. rész)

Fotó: a szerző archívuma

jöttek nem is dörömböltek nem vártak ajtónyitást vendégszeretetet kávét vizet süteményeket ők nem vendégeskedni jöttek hanem gyilkolni ölni vért ontani az én véremet mert túl sokat tudtam én hogy egy idő után baj leszek nekik miért hoztam fel magamhoz alexet ó miért 

Bővebben ...

Csepregi János versei

ami van / másé / ami lehet / távoli // az alakzat adott / tartalma nincs // tenyered nem tapint / sárga csillagot / tenyere nem lendül / arcod felé // valamit keresel / valamit ami / épp ott / épp a nyelved hegyén // az előbb még tudtad / de az előbb sötét

 

(Bach Máté felvétele)

 

Csepregi János 1980-ban született Pécsett. Költő, író. Felsőfokú tanulmányait a pedagógia, a teológia és a mentálhigiéné területén végezte. Kötetei: Mindennapi legendák (novellák), Ímé, a test... (versek), Az amerikai fiú (regény). Jelenleg új verskötetén dolgozik.

 

 

Szublimál I.

 

lassan húzódnak

vissza a határaid

minden kilégzést

csak újabb kilégzés követ

 

egyedül

papíron bonyolult

annyira minden

még leltárba veszed az

ismerős dolgokat

fényképek között keresve

az arcát

az arcod

a felszívódó emlékek

nem hagynak űrt

 

nem rémít meg

a kéretlen bontás

a bomlás esztétikája

ahogy reggelről

reggelre szűkül

az ismerős tér

a szögesdróton túl is

vannak világok

az akarás igen

de a tárgya eltűnt

 

idegen vonások mögött

más életét éled

mantrák és módszerek

színes tabletták ígérte

rend

 

a lányod adja

a feleséged adja

az anyád adja

ha egyáltalán

 

foszló istenek

hagynak magadra

foszló istenre

húzod a WC-t

 

azt mondják

a te korodban

ez szinte természetes

 

 

Szublimál II.

 

ismeretlen bérház 

gangján talán a reggel

idegen ruhákban

idegen emlékeket idéz

a karodért nyúló

taknyos kölyök

aki hozzád beszél

de melletted el

 

kinek a lakása

kinek a reggele

nincs súlya 

a kimondott szavaknak

ha már

szavaid sincsenek

 

ami van

másé

ami lehet

távoli

 

az alakzat adott

tartalma nincs

 

tenyered nem tapint

sárga csillagot

tenyere nem lendül

arcod felé

 

valamit keresel

valamit ami

épp ott

épp a nyelved hegyén

 

az előbb még tudtad

de az előbb sötét

 

a kézfejedre fekete

erekből rajzolt minta

a korlát pergő rozsdája talán

a málló vakolat alá

zárt vigyázó tekintet

az alkaron pihenő

tetovált szám

 

mintha ismernéd

jobban mint ezt 

vagy őt

de minden csak

mintha 

minden

talán

 

a mosdót kerestem

motyogod aztán

sehol egy baszd meg

nem látod

hagyj békén

fogd be a pofád

a kimerevített képek

biztonsága

a változás keltette

indulattal korrelál

 

pedig olyan kedves

volt mindig

suttogja az egyik

s te

összeszorított ajkad

mögé zárva

hallgatsz tovább

 

 

Szublimál III.

 

valami morzsák a kezeden

honnan miért

a redőny lyukain tör

át a nap

mi lehet túl

lehet-e tényleg

most szórakoztat

a sok kérdés

a ha

 

hetedik napokkal tele

a naptárad

s te minden szombaton

megpihensz már

a teremtést szemlélni

reggel a legjobb

étkezésekről ismerős napszakok

tejeskávé

briós 

mégis mi más

 

rácsodálkozol a morzsákra

újra meg újra

kihűlt teától tapad

csontos mellkasodra

az ing

köntösöd ujján

zsömle vagy kenyér

mintha nem hinnéd

te itt most pontosan mit

 

fojtogat a bőr

ami körbevesz

a kívül mégis túl nagy neked

hosszú a nap ami alkonyattól

napnyugtáig terpeszkedik

 

már nem zavar a

kevesebb kapcsolat

az egyre több ismeretlen

is ismerőssé szelídült

periféria önmagad

hálózatán

 

lassan oldódsz fel

saját hiányodban

de a fürdetés jó

azt tényleg szereted