Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Csepregi János versei

ami van / másé / ami lehet / távoli // az alakzat adott / tartalma nincs // tenyered nem tapint / sárga csillagot / tenyere nem lendül / arcod felé // valamit keresel / valamit ami / épp ott / épp a nyelved hegyén // az előbb még tudtad / de az előbb sötét

 

(Bach Máté felvétele)

 

Csepregi János 1980-ban született Pécsett. Költő, író. Felsőfokú tanulmányait a pedagógia, a teológia és a mentálhigiéné területén végezte. Kötetei: Mindennapi legendák (novellák), Ímé, a test... (versek), Az amerikai fiú (regény). Jelenleg új verskötetén dolgozik.

 

 

Szublimál I.

 

lassan húzódnak

vissza a határaid

minden kilégzést

csak újabb kilégzés követ

 

egyedül

papíron bonyolult

annyira minden

még leltárba veszed az

ismerős dolgokat

fényképek között keresve

az arcát

az arcod

a felszívódó emlékek

nem hagynak űrt

 

nem rémít meg

a kéretlen bontás

a bomlás esztétikája

ahogy reggelről

reggelre szűkül

az ismerős tér

a szögesdróton túl is

vannak világok

az akarás igen

de a tárgya eltűnt

 

idegen vonások mögött

más életét éled

mantrák és módszerek

színes tabletták ígérte

rend

 

a lányod adja

a feleséged adja

az anyád adja

ha egyáltalán

 

foszló istenek

hagynak magadra

foszló istenre

húzod a WC-t

 

azt mondják

a te korodban

ez szinte természetes

 

 

Szublimál II.

 

ismeretlen bérház 

gangján talán a reggel

idegen ruhákban

idegen emlékeket idéz

a karodért nyúló

taknyos kölyök

aki hozzád beszél

de melletted el

 

kinek a lakása

kinek a reggele

nincs súlya 

a kimondott szavaknak

ha már

szavaid sincsenek

 

ami van

másé

ami lehet

távoli

 

az alakzat adott

tartalma nincs

 

tenyered nem tapint

sárga csillagot

tenyere nem lendül

arcod felé

 

valamit keresel

valamit ami

épp ott

épp a nyelved hegyén

 

az előbb még tudtad

de az előbb sötét

 

a kézfejedre fekete

erekből rajzolt minta

a korlát pergő rozsdája talán

a málló vakolat alá

zárt vigyázó tekintet

az alkaron pihenő

tetovált szám

 

mintha ismernéd

jobban mint ezt 

vagy őt

de minden csak

mintha 

minden

talán

 

a mosdót kerestem

motyogod aztán

sehol egy baszd meg

nem látod

hagyj békén

fogd be a pofád

a kimerevített képek

biztonsága

a változás keltette

indulattal korrelál

 

pedig olyan kedves

volt mindig

suttogja az egyik

s te

összeszorított ajkad

mögé zárva

hallgatsz tovább

 

 

Szublimál III.

 

valami morzsák a kezeden

honnan miért

a redőny lyukain tör

át a nap

mi lehet túl

lehet-e tényleg

most szórakoztat

a sok kérdés

a ha

 

hetedik napokkal tele

a naptárad

s te minden szombaton

megpihensz már

a teremtést szemlélni

reggel a legjobb

étkezésekről ismerős napszakok

tejeskávé

briós 

mégis mi más

 

rácsodálkozol a morzsákra

újra meg újra

kihűlt teától tapad

csontos mellkasodra

az ing

köntösöd ujján

zsömle vagy kenyér

mintha nem hinnéd

te itt most pontosan mit

 

fojtogat a bőr

ami körbevesz

a kívül mégis túl nagy neked

hosszú a nap ami alkonyattól

napnyugtáig terpeszkedik

 

már nem zavar a

kevesebb kapcsolat

az egyre több ismeretlen

is ismerőssé szelídült

periféria önmagad

hálózatán

 

lassan oldódsz fel

saját hiányodban

de a fürdetés jó

azt tényleg szereted