
Csepregi János versei
- Részletek
(Bach Máté felvétele)
Csepregi János 1980-ban született Pécsett. Költő, író. Felsőfokú tanulmányait a pedagógia, a teológia és a mentálhigiéné területén végezte. Kötetei: Mindennapi legendák (novellák), Ímé, a test... (versek), Az amerikai fiú (regény). Jelenleg új verskötetén dolgozik.
Szublimál I.
lassan húzódnak
vissza a határaid
minden kilégzést
csak újabb kilégzés követ
egyedül
papíron bonyolult
annyira minden
még leltárba veszed az
ismerős dolgokat
fényképek között keresve
az arcát
az arcod
a felszívódó emlékek
nem hagynak űrt
nem rémít meg
a kéretlen bontás
a bomlás esztétikája
ahogy reggelről
reggelre szűkül
az ismerős tér
a szögesdróton túl is
vannak világok
az akarás igen
de a tárgya eltűnt
idegen vonások mögött
más életét éled
mantrák és módszerek
színes tabletták ígérte
rend
a lányod adja
a feleséged adja
az anyád adja
ha egyáltalán
foszló istenek
hagynak magadra
foszló istenre
húzod a WC-t
azt mondják
a te korodban
ez szinte természetes
Szublimál II.
ismeretlen bérház
gangján talán a reggel
idegen ruhákban
idegen emlékeket idéz
a karodért nyúló
taknyos kölyök
aki hozzád beszél
de melletted el
kinek a lakása
kinek a reggele
nincs súlya
a kimondott szavaknak
ha már
szavaid sincsenek
ami van
másé
ami lehet
távoli
az alakzat adott
tartalma nincs
tenyered nem tapint
sárga csillagot
tenyere nem lendül
arcod felé
valamit keresel
valamit ami
épp ott
épp a nyelved hegyén
az előbb még tudtad
de az előbb sötét
a kézfejedre fekete
erekből rajzolt minta
a korlát pergő rozsdája talán
a málló vakolat alá
zárt vigyázó tekintet
az alkaron pihenő
tetovált szám
mintha ismernéd
jobban mint ezt
vagy őt
de minden csak
mintha
minden
talán
a mosdót kerestem
motyogod aztán
sehol egy baszd meg
nem látod
hagyj békén
fogd be a pofád
a kimerevített képek
biztonsága
a változás keltette
indulattal korrelál
pedig olyan kedves
volt mindig
suttogja az egyik
s te
összeszorított ajkad
mögé zárva
hallgatsz tovább
Szublimál III.
valami morzsák a kezeden
honnan miért
a redőny lyukain tör
át a nap
mi lehet túl
lehet-e tényleg
most szórakoztat
a sok kérdés
a ha
hetedik napokkal tele
a naptárad
s te minden szombaton
megpihensz már
a teremtést szemlélni
reggel a legjobb
étkezésekről ismerős napszakok
tejeskávé
briós
mégis mi más
rácsodálkozol a morzsákra
újra meg újra
kihűlt teától tapad
csontos mellkasodra
az ing
köntösöd ujján
zsömle vagy kenyér
mintha nem hinnéd
te itt most pontosan mit
fojtogat a bőr
ami körbevesz
a kívül mégis túl nagy neked
hosszú a nap ami alkonyattól
napnyugtáig terpeszkedik
már nem zavar a
kevesebb kapcsolat
az egyre több ismeretlen
is ismerőssé szelídült
periféria önmagad
hálózatán
lassan oldódsz fel
saját hiányodban
de a fürdetés jó