Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

Fotó: A szerző archívuma

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...

Csepregi János versei

ami van / másé / ami lehet / távoli // az alakzat adott / tartalma nincs // tenyered nem tapint / sárga csillagot / tenyere nem lendül / arcod felé // valamit keresel / valamit ami / épp ott / épp a nyelved hegyén // az előbb még tudtad / de az előbb sötét

 

(Bach Máté felvétele)

 

Csepregi János 1980-ban született Pécsett. Költő, író. Felsőfokú tanulmányait a pedagógia, a teológia és a mentálhigiéné területén végezte. Kötetei: Mindennapi legendák (novellák), Ímé, a test... (versek), Az amerikai fiú (regény). Jelenleg új verskötetén dolgozik.

 

 

Szublimál I.

 

lassan húzódnak

vissza a határaid

minden kilégzést

csak újabb kilégzés követ

 

egyedül

papíron bonyolult

annyira minden

még leltárba veszed az

ismerős dolgokat

fényképek között keresve

az arcát

az arcod

a felszívódó emlékek

nem hagynak űrt

 

nem rémít meg

a kéretlen bontás

a bomlás esztétikája

ahogy reggelről

reggelre szűkül

az ismerős tér

a szögesdróton túl is

vannak világok

az akarás igen

de a tárgya eltűnt

 

idegen vonások mögött

más életét éled

mantrák és módszerek

színes tabletták ígérte

rend

 

a lányod adja

a feleséged adja

az anyád adja

ha egyáltalán

 

foszló istenek

hagynak magadra

foszló istenre

húzod a WC-t

 

azt mondják

a te korodban

ez szinte természetes

 

 

Szublimál II.

 

ismeretlen bérház 

gangján talán a reggel

idegen ruhákban

idegen emlékeket idéz

a karodért nyúló

taknyos kölyök

aki hozzád beszél

de melletted el

 

kinek a lakása

kinek a reggele

nincs súlya 

a kimondott szavaknak

ha már

szavaid sincsenek

 

ami van

másé

ami lehet

távoli

 

az alakzat adott

tartalma nincs

 

tenyered nem tapint

sárga csillagot

tenyere nem lendül

arcod felé

 

valamit keresel

valamit ami

épp ott

épp a nyelved hegyén

 

az előbb még tudtad

de az előbb sötét

 

a kézfejedre fekete

erekből rajzolt minta

a korlát pergő rozsdája talán

a málló vakolat alá

zárt vigyázó tekintet

az alkaron pihenő

tetovált szám

 

mintha ismernéd

jobban mint ezt 

vagy őt

de minden csak

mintha 

minden

talán

 

a mosdót kerestem

motyogod aztán

sehol egy baszd meg

nem látod

hagyj békén

fogd be a pofád

a kimerevített képek

biztonsága

a változás keltette

indulattal korrelál

 

pedig olyan kedves

volt mindig

suttogja az egyik

s te

összeszorított ajkad

mögé zárva

hallgatsz tovább

 

 

Szublimál III.

 

valami morzsák a kezeden

honnan miért

a redőny lyukain tör

át a nap

mi lehet túl

lehet-e tényleg

most szórakoztat

a sok kérdés

a ha

 

hetedik napokkal tele

a naptárad

s te minden szombaton

megpihensz már

a teremtést szemlélni

reggel a legjobb

étkezésekről ismerős napszakok

tejeskávé

briós 

mégis mi más

 

rácsodálkozol a morzsákra

újra meg újra

kihűlt teától tapad

csontos mellkasodra

az ing

köntösöd ujján

zsömle vagy kenyér

mintha nem hinnéd

te itt most pontosan mit

 

fojtogat a bőr

ami körbevesz

a kívül mégis túl nagy neked

hosszú a nap ami alkonyattól

napnyugtáig terpeszkedik

 

már nem zavar a

kevesebb kapcsolat

az egyre több ismeretlen

is ismerőssé szelídült

periféria önmagad

hálózatán

 

lassan oldódsz fel

saját hiányodban

de a fürdetés jó

azt tényleg szereted