Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Lavinia Braniște (f. Mărcuțiu-Rácz Dóra): Belsőnulla

Fotó: a szerző archívuma

Egy adott ponton megpróbáltam elpanaszolni a dolgot a főnöknőnek, de hiába. Az irodában mindenki, de abszolút mindenki az a típusú ember, aki az autója ajtajánál messzebbre nem hajlandó elgyalogolni. A főnöknő nevetett, és rám hagyta, hogy értsek ebből a nevetésből, amit akarok.

Bővebben ...
Költészet

Acsai Roland versei

Fotó: Bach Máté/IGYIC

Ki fél, lehúzza estig a félelem-spirál, / és háztalan huzatban az éj forog vele.

Bővebben ...
Próza

Puskás Panni: Szép, akkor is (regényrészlet)

Fotó: Valuska Gábor

Vagy tarthatnának egy nyilvános kivégzést az egyetem kertjében, ahol tőlem, meg a hozzám hasonló méltatlanul sokat élt oktatóktól egy füst alatt megszabadulhatnának. Nevünket pedig egy emléktábla őrizné az alma mater falán: itt nyugszanak egyetemünk legfölöslegesebb tanárai, akik arra sem voltak képesek, hogy időben elpatkoljanak. Legyen könnyű nekik a föld!

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...

Jász Attila versei

Egy nap, amikor tükörkép leszek csak, / ne hagyj magamra, kérlek, csak ints vissza, / hogy minden rendben, érj hozzám

Jász Attila 1966-ban született Szőnyben. Költő, szerkesztő, esszéíró. Neve és más nevek alatt számos műve megtalálható nyomtatott és online formában. Legutóbbi könyve Szárnyas csiga címmel, 2014-ben jelent meg az Új Forrás Könyvek gondozásában.

 

(Tamás Bertalan felvétele)

 

szárnyas csiga

 

Egy nap, amikor kutya szalad a téren,

az angyal üdvözletét adja át éppen,

galamb nélkül, sietve, felemelt kézzel,

a múzeumban, a képen, amit nézel,

 

de a szárnyas csiga hogyan került oda?,

egy alig látható természeti csoda,

ahogy repül, mintha mászna csak a kép szélén,

rakoncátlan a ránc az angyalruha élén,

 

ahogy térdel, egyáltalán nem kicsi a talpa,

miért ne lehetne vízálló bakancs is rajta?,

miért ne lehetne ez a szárnyas csiga

a teremtő türelmének szimbóluma?,

 

ha bűnbeeséstől megváltásig

évmilliókat kellett rá várni?,

csak nyugalom, van idő, ennyi látszik,

másszon vagy repüljön, történjen bármi.

 

 

szinte észrevétlen

 

Egy nap, amikor az ismeretlen görög szobrász

a női portré elkészültével annak sugárzó,

már-már isteni szépségét elviselni nem tudta,

az orrát kalapáccsal beverte, amitől a szoborfej

életszerűvé, még gyönyörűbbé vált, és a szája

sarkában játszadozó, addig szinte észrevétlen

archaikus mosoly felerősödött, szinte észrevételen.

 

 

 

a tükör túloldalán

 

Egy nap, amikor tükörkép leszek csak,

ne hagyj magamra, kérlek, csak ints vissza,

hogy minden rendben, érj hozzám, érints meg,

 

amikor majd tényleg csak egy tükörkép leszek,

megtudod, hogy szeretlek, mindig szerettelek,

imádattal követem minden mozdulatod,

 

akkor tükörkép leszek már csak benned,

és várlak a túloldalon, ha menned

kell, idő van, gyere utánam, kérlek.

 

 

névtelenül

 

Egy nap, amikor leveszem magamról

e sokat használt földi nevet, újból

meztelen leszek, és kiderül végleg,

 

névtelenül születtem, egyedül élek,

névtelenül alszom és egyedül félek,

névtelen gondolkozom, egyedül érzek,

 

egyedül és névtelenül halok majd meg,

mindig csak ezt tudjam, csak mindig tudjam ezt,

 kérlek, uram, csak addig, csak addig éljek.