Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...

Jász Attila versei

Egy nap, amikor tükörkép leszek csak, / ne hagyj magamra, kérlek, csak ints vissza, / hogy minden rendben, érj hozzám

Jász Attila 1966-ban született Szőnyben. Költő, szerkesztő, esszéíró. Neve és más nevek alatt számos műve megtalálható nyomtatott és online formában. Legutóbbi könyve Szárnyas csiga címmel, 2014-ben jelent meg az Új Forrás Könyvek gondozásában.

 

(Tamás Bertalan felvétele)

 

szárnyas csiga

 

Egy nap, amikor kutya szalad a téren,

az angyal üdvözletét adja át éppen,

galamb nélkül, sietve, felemelt kézzel,

a múzeumban, a képen, amit nézel,

 

de a szárnyas csiga hogyan került oda?,

egy alig látható természeti csoda,

ahogy repül, mintha mászna csak a kép szélén,

rakoncátlan a ránc az angyalruha élén,

 

ahogy térdel, egyáltalán nem kicsi a talpa,

miért ne lehetne vízálló bakancs is rajta?,

miért ne lehetne ez a szárnyas csiga

a teremtő türelmének szimbóluma?,

 

ha bűnbeeséstől megváltásig

évmilliókat kellett rá várni?,

csak nyugalom, van idő, ennyi látszik,

másszon vagy repüljön, történjen bármi.

 

 

szinte észrevétlen

 

Egy nap, amikor az ismeretlen görög szobrász

a női portré elkészültével annak sugárzó,

már-már isteni szépségét elviselni nem tudta,

az orrát kalapáccsal beverte, amitől a szoborfej

életszerűvé, még gyönyörűbbé vált, és a szája

sarkában játszadozó, addig szinte észrevétlen

archaikus mosoly felerősödött, szinte észrevételen.

 

 

 

a tükör túloldalán

 

Egy nap, amikor tükörkép leszek csak,

ne hagyj magamra, kérlek, csak ints vissza,

hogy minden rendben, érj hozzám, érints meg,

 

amikor majd tényleg csak egy tükörkép leszek,

megtudod, hogy szeretlek, mindig szerettelek,

imádattal követem minden mozdulatod,

 

akkor tükörkép leszek már csak benned,

és várlak a túloldalon, ha menned

kell, idő van, gyere utánam, kérlek.

 

 

névtelenül

 

Egy nap, amikor leveszem magamról

e sokat használt földi nevet, újból

meztelen leszek, és kiderül végleg,

 

névtelenül születtem, egyedül élek,

névtelenül alszom és egyedül félek,

névtelen gondolkozom, egyedül érzek,

 

egyedül és névtelenül halok majd meg,

mindig csak ezt tudjam, csak mindig tudjam ezt,

 kérlek, uram, csak addig, csak addig éljek.