Farkas Wellmann Éva versei
- Részletek
Farkas Wellmann Éva 1979-ben született Marosvásárhelyen. A kolozsvári bölcsészkaron végzett, doktori tanulmányait is ott fejezte be. Eddig két verskötete és egy irodalomtörténeti munkája jelent meg könyv alakban. Jelenleg Békéscsabán él, a Bárkaonline szerkesztője.
Hogy megpihenjek
Majd kárpótollak mindenért,
az éjszakánkénti sok nemért,
a mindig borongós kedvemért,
a közúti száznegyvenért,
majd kárpótollak mindezért.
De,
hogy megpihenjek, azt ne kérd,
az egészséges lelkemért,
a ketten kihordott tervekért,
a főnököm, bár nem kemény,
hidd el, hogy ebből mit sem ért.
Elnézést kérek mindenért
egyszer, a sok kába reggelért,
iskolában felejtett gyermekért,
hogy bántottalak, na, jó, de mért?
Elnézést kérek mindezért.
Csak,
hogy megpihenjek, azt ne kérd,
az egészséges lelkemért,
a ketten kihordott tervekért,
a főnököm, bár nem kemény,
hidd el, hogy ebből mit sem ért.
Meg sem büntetnek majd ezért,
a lelkiismeret már lemért,
s hány magányos este tetten ért,
hogy itt sem voltam voltaképp,
meg sem büntetnek majd ezért.
Bánat utca
Fényes csillag nem úgy gyúl, mint ezelőtt,
találtam már én magamnak szeretőt,
nem süt a nap, éppen csak hogy világol,
kiszaladnék érte én a világból.
Kifeslett a selyemszoknyám szegélye,
mit bánom én, a világ hadd beszélje,
ez az utca régi utca, búbánat,
elcserélem érte én a babámat.
Ez a világ ha nem szeret, nem szeret,
aki jönne, el is mehet, elmehet,
felföldi szél havat hoz, havat hoz,
visszamennék magamhoz, magamhoz.
