Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...

Tóth Kinga verse és képversei

a fal közöttük egy fémlap / belsejében ablak de / visszatükröződik / mégis tudja egy másik / néz vele szemközt hiába

Tóth Kinga 1983-ban született. Költő, illusztrátor, tanár, a Tóth Kína Hegyfalu formáció frontembere. Solitude- és Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjas. Kötetei: ZSÚR (Prae, 2013), ALL MACHINE (Magvető, 2014) ALLMASCHINE (német nyelven, Solitude Akademie, 2014).  http://www.tothkinga.blogspot.de/ 

 

 

Lépcsőház

vakablakba vezet

körvonalig falazták

a kapukat aljáról látni

kinevezés az I. emeleten

elbocsátás a II. emeleten

tényfeldolgozás a III. emeleten

kitüntetés a IV. emeleten

az agancsos ház órája

beleolvad az élekbe

a deszkák közötti résbe

a bal oldali második

fokra ül azt kitapogatta

ismeri nem megy

szálka a bőrébe ott

várja a szembehelyezkedőt

ma ő hoz élelmet a

páros ha adtak nekik

a fal közöttük egy fémlap

belsejében ablak de

visszatükröződik

mégis tudja egy másik

néz vele szemközt hiába

ugyanaz a ruha a haja

a másik elégedettebb

jobb körülményei

a sokadik látogatáskor

már különbségeket mutatnak

ekkor lecserélik

 

az agancsos ház

órája háromnegyed

héten áll a szálloda

szobaórája hármon áll

a kocsma órája ötön

a fogadóteremé

háromnegyed haton

a tapétán a folyó a

parketta csíkjaiba

tart a hordóban a

férfi a kéménybe

ordít a kémény a hordó

fölé emelkedve visz

tovább a város felé

a többi kémény fedele

megtöri a légsávot

a mélyek az alacsonyabba

a magasak fel

 

a vekkerek hallgatnak

fedőlapjuk visszaadja

a szereplőket kinevetés

a IV.-en elbocsátás

a III.-on tényfeldolgozás

II, kitüntetés I.

kifelé

 

Tóth Kinga