Nyerges Gábor Ádám versei

Részletek

Írta: Nyerges Gábor Ádám

Egy ember konzerválása nem szórakozás, / de nem is mindig gyászmunka. Evidencia. / Két óvodásmosolyú fiatal egyén halad / hazafelé egy feltúrt utcán, a rájuk /sötétedett nyárban-őszben.

Egy ember konzerválása


A volt szeretők múzeuma egész napos
nyitvatartással, ingyenes belépéssel
várja (haza) egyszem látogatóját.
Felhalmozott anyaga mindenki más
számára értelmezhetetlen. A kiállított
tárgyak eszmei értéke az elmúlt
kapcsolatok végkicsengésétől és
kronológiai sorrendjétől is függ.
Noha időről időre megesik bizonyos
háztartásokban a gyűjtemény alkalmi
rostálása, a kiállítás nagyobb részt csak
bővül. A tárlat részét nemcsak tárgyak,
fényképek, dokumentumok, eltett jegyek,
plüssállatok, levelek és egyéb kategóriájú
szuvenírek képezik, fő attrakciója épp a
virtuális részleg, melyben emlékképek,
de akár le nem élt idők részletgazdag
forgatókönyv-változatai is előfordulnak.
Egy ember konzerválása nem szórakozás,
de nem is mindig gyászmunka. Evidencia.
Két óvodásmosolyú fiatal egyén halad
hazafelé egy feltúrt utcán, a rájuk
sötétedett nyárban-őszben. Ennek egy
idő után pusztán dokumentumértéke van,
a szereplők mondták már, mondják még
másnak is, hogy szeretlek. A jelenet
azonban tucatjellege és egyedisége
mián egyaránt felbecsülhetetlen.
S mikor újra megismétlődik, sajátos és
megismételhetetlen módon, sokadszor is
pontosan ugyanúgy, bájos és szívszorító
egyszerre, ahogy a résztvevők újra meg
újra feltételezik, hogy ezúttal majd
nem lesz konzerválás, nem egy időszaki
kiállítás bővül, mikor apró darabokkal
gyarapítják a gyűjteményt, melyeken
szinte már előre virít a következő,
talán, szoronghatnak, mégsem
hozzárendelhető katalógusszám.

egy hallomás érzete / inkák


annyi kultúra van.
szerte a világban, de a közelben is.
még értelmezni is tudja, tudná.
értelmiségi ivadék.
aztán mégis csak az emberi test.
a geniátáliák figyelemdiktatúrája.
áh.
pedig annyi kultúra van a világon.
vannak, voltak például az inkák is,
azokról hallott már?
hogyne hallott.
mindenről hallott.
arról is, amiről nem.
érzésre. tudja, milyen érzete van
egy hallomásnak.
az már majdnem olyan, mint
majdnem ismerni valamit.
ami pedig épp olyan, mint
maga az ismeret. az értelmezés.
értelmiségi ivadék.
pedig a filharmonikusok.
a reneszánsz. európa!
de amott már lehajol,
nyújtózkodik, biggyeszt
vagy ajkába harap, hajába túr,
feszülő ruhán igazít egy emberi test.
pedig annyi de annyi. áh.

Fegyelmezné az ember


A meglepődés a pancserek műfaja,
hamvas, ostoba naiváké. De minek.
Minek e pár másodpercnyi, ripacs
bábszínház az ember arcán, pusztán,
hogy leleplezd magad, hogy végképp
egyértelművé tedd, nincs annyi eszed,
hogy rájöjj, mi történik. Mikor a párod
megvallja, hogy már nem szeret, mikor
a gyerek elárulja, hogy függő, mikor
az orvos közli, hogy a beteg, sajnos,
menthetetlen, egyáltalán, mikor bárki
bármit el akar mondani – miért is ne
fegyelmezné az ember az arcvonásait,
és felelne csak ennyit, pókerarccal:
tudom.

Nyerges Gábor Ádám író, költő, szerkesztő (Apokrif, Art7), az ELTE BTK 1945 utáni magyar irodalom programjának fokozatszerzés előtt álló doktorandusza. Új, Mire ez a nap véget ér című regénye 2020-ban jelenik meg a Prae Kiadónál. Legutóbbi kötete: Berendezkedés (Prae Kiadó, 2018).