Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Fotó: Keserű Zsuzsa

Kántor Zsolt versei

Szertefoszlott a virtuális sövény, az idő szavatossága lejárt. Az erdő egy hurrikánt lenyom. A reggeli kifli, akár a hajnali szex, nagyon finom. A hűtőben egy hetes minyon. Itt a színmű. „Heidegger és a gond.” Ma magam olvasom.


A szellem genealógiája

Nádas Péternek

            Nemcsak az idő, az időtlenség is múlik. Telik. Ha jobban meggondoljuk, ennek az oka a Hang. Mintha egy kis szigetet csinált volna magának az örökkévalóság óceánjában. Megalkotta a világosságot, mint szövetet.

            Dolgokat akart teremteni a szájával ez a dolog. A nyelvnek köszönheti a létét. A Hang szigetén jött létre a világ. A tárgyak és a lelkek. A Hang egeket rajzolt a sziget fölé. Tengert kreált. Az ihlet megcsinált minden sejtet, atomot.

            Jelek áramlása vette körül a Hangot. Mindenkit a saját rendetlensége övezett – minden rend határán. És így elkezdődhettek az utómunkálatok.

A mű a vizet nézi

Kivitte a regényét a tengerpartra. Megsétáltatta a szöveget. A genoterm a törölközőn feküdt. Amikor néhány lapot kifújt a szél a paksamétából, elkezdett kifelé úszni, mert látta, hogy felemelkednek a papírok és elszállnak. Látszik, hogy nem lineáris a cselekményvezetés, jegyezte meg a fürdőmester, akivel korábban a műről beszélgetett. Mire kiért, a textus felemelkedett. Újdonsült barátja rögtön kommentálta. A nagy mű felszállt és nézi a vizet. Mintha tudna arról, amit most csinál. Az emberek olykor nem értik, mit miért tesznek. Ez a papírtömeg meg olyan szépen, költői módon adogatja, röpteti a mondatait, mintha megbeszélték volna a forgatókönyvet a lapok. És valóban. A tengerpart hirtelen tele lett szálldogáló kéziratfoszlányokkal. Néhány sirály elképedve menekült a sziklák mögé. A szerző legyintett. A maradékot maga dobta a hullámok közé. Majd a törölközőt a fejére csavarta és elfutott a strandlabda-kölcsönző irányába. Azon gondolkodott, hogy a számítógépén vajon melyik mappába mentette el a Kék szótöveket? A mű meg azon merengett, hogy hideg-e a víz.

Becsomagolt kert

Még mindig Tandori Dezsőnek

 Mindenki azt kiabálja, hogy nincs Isten. Mégis ma bárhova lép az ember, egy másik világkorszakba billen. A könyvespolc mellé telepedik le a megmondó én. Belegondolja magát egy cselekedetbe. Belegombolja az álomba a bélést. Belegondolja a szóba a létét. Ahogy kimászik a papírlap alól reggel, a takaró összehajtja magát, a párna megnyitja a képernyőt és ismétli az esti adást. Petíciót fogalmaz a pék. Piacgazdaságot ígér az ég. A felhők csinálnak egy intertextuális lakást. A közvélemény sztrájkol. Becsukta szemét a nép, bevarrta száját a lovaggá ütött vitéz. Ma nem nyitott ki egyetlen újságárus sem, a posta is fölvette a munkabeszüntetést. Legfeljebb tíz szót írhat le ma minden újságíró. A csónakázótóból eltűnt minden csónak. Az állatkertből ellopták a csőgörényt. Szertefoszlott a virtuális sövény, az idő szavatossága lejárt. Az erdő egy hurrikánt lenyom. A reggeli kifli, akár a hajnali szex, nagyon finom. A hűtőben egy hetes minyon. Itt a színmű. „Heidegger és a gond.” Ma magam olvasom.

 

Kántor Zsolt 1958-ban született Debrecenben. Ügynök múltját 2005-ben tárta fel az ÉS + a Hetek hasábjain, Kukorelly Endre bátorítására, akit megfigyelt. Volt a Tevan Könyvkiadó igazgatója, Békéscsabán, a Bárka folyóirat alapító főszerkesztője. A Szent Pál Akadémián 2006-ban kapott teológusi diplomát. Legutóbbi kötete: Jézus Krisztus Szarvason (2019).