Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Fotó: Tóth Helga

Az elnyomás versei – Kulcsár Árpád versciklusa

Buggyanjon hát mint tétova élet a héjból / mindig utolsónak hitt tavaszod! / Szivárgó habja a felsebzett égnek / csorogjon nyírek kérgén, / s puffogjon az avar alól a tél doha!

 

1. sárkányok és buzogányok
    
Alkalmi szürke öltönyökben
menetelünk a koranyárba,
mint egy rendezetlen hadtest,
egy avíttan fess gárda.
Szánk sarkában
mímelt elegancia,
a korjegyek iránti kritika.

Ez a szürke öltöny maga
az integrált külső szemléleti pontunk,
kint- és bentlevőségünk,
az egyenruhánk, amire békejelet varrtunk.

A sárkány előrevetett buzogánya vagyunk.
Hiába dobjuk hét mérföldről,
pontosan tudjuk, hova esik.
És pontosan ugyanaz lesz a végünk,
mint minden mesebeli sárkányé.
(Szörnyen félreértett lények,
A kincsek és a nők iránti lelkesedésük
egy korakapitalista eszme jegyében
is értelmezhető). Megbuknak szegénylegények javára,
nekik veszítik el a nőt és a kincset.
Győznek a fiúk, és elkezd érni
ágyuk alatt a hétmázsás buzogány.



2. Tudod-e, milyen a négy fal közé zárt háború,

Hallottad már sisteregni az ólomba zárt uránt?
Egy szobában hallgattunk gyereksötétben,
de beszivárgott az ajtó alatt a fénnyel
a pohárcsontok törése.
Anyám konyhateste,
ott lebegett a harag a konyhaasztal fölött:
a 40 wattos izzó fénye.

De megnyílék az ég, és hallék
hangja az Úrnak: nem büntetem
az atyák vétkét a fiakban,
de hagyom apává érni őket is.
Dörög az Úr, srácok, hát ez nemes feladat,

emlékező apákká válni akár gyermektelenül.
És elmenének a tanítványok a világba
hirdetni az igét, hogy hitvány atya max tűrhető
fiat nevel. Legtöbbször olyat sem.
Mert a morál emberi, az erőszak isteni eredetű,
ez van, mondják a tanítványok, és vonogatják palástjukat.

Tudod-e, milyen a négy fal közé
szorított háború a megbocsátás
keresztény elégiamormolásai között?
Tudod-e, milyen? Hát szerelem.



3. Nyolc fok volt és májusi eső,

pigmenthiányos giliszták találtak rést a betonon,
a légszomj hajtotta őket felfele,
és akit nem tapostunk el,
sem talált már rést visszamenni.
Most önmaguk üres vázaként hevernek a fényben,
a járdán cipőnkre ragadnak,
és elhordjuk őket a templomba,
munkahelyre, parlamentbe, bárhová.
Gilisztaemlék-erővonal a város.




4. még egyszer: háború

Lófaszt, ez itt elébb nem allegória, csak a kérdésről
terelem a figyelmet, tudniillik, hogy
ismered-e a négy fal közé szorított háborút?
Meg talán ez a tekergőzés, mint kígyó vagy giliszta
Lábamon, mint apáén, a gyermek, és az
éppen elhagyja a családot,
tán ennek tudható be
hogy apaemberként rúgtam bordáiba,
mintegy kimért mozdulattal,
és másnap glória s megbocsátás.
és élünk együtt
Mígnem valaki legyőzetik. Ismered?


5. Látod, mondtam a halottnak

130 kilométerre vagyunk Kolozsvártól,
és csak én jöttem el, csak nekem
ért 130 kilométert az életed.
Nekem sem, persze könnyebb lett volna
kiugrani két órára a Házsongárdiba
de jöttem, hogy elmondhassam,
hogy csak nekem ér meg
130 kilométert az életed.
Szerettünk inni veled persze itt-ott,
és iszunk is még nélküled, és rád is fogunk inni,
de pont ennyire, 130 kilométernyire,  egy óra ivásra
játszunk szomorúságot itt.
Ne érts félre, mondtam a halottnak,
ez nem rólad szól, csak ennyit érünk,
egy órát, tíz kilométert maximum.   
--------------------------------------------------



(ez mégis némi győzelem, nem, uram?)
 
Buggyanjon hát mint tétova élet a héjból
mindig utolsónak hitt tavaszod!
Szivárgó habja a felsebzett égnek
csorogjon nyírek kérgén,
s puffogjon az avar alól a tél doha!
 
 
Fakadjon vére s nedve
az első simogatásból lett
nőnek, a kéj alatt szíj-izmokkal még,
de hörögve az út porában,
szakadjon a szó őse ki!
Hártyát vonjon hátán verejték és por masszája!


Törjön ki tavaszod, az ezer szem profán
tekintete alatt lángolásunk közönye!
A teremtés kétségbeesett békaláb-rángása,
ajzástól agóniáig. A testek útközépen
romlandóságuk erényére hágva.

Elszáradt spóráid csillagok,
kimúlt kutyáid kínját hordják szeleid,
csend rácsai füveid. Hogyan
ne győzne most a fájdalom a tagokban,
s a húsba maró körmök hogyan ne?


Az illusztrációkat Bartis Noémi készítette.


Kulcsár Árpád Kolozsváron él, abból hogy újságot ír. Néha verset is, ennek valamiféle bizonyítékaként is tekinthető akár a harmadik ipari forradalom csöndje című kötete.