Borbáth Péter verse

Részletek

Írta: Borbáth Péter

A kádban térdeltél, a fájások / ritmusából úgy fókuszáltál ránk, / mint egy másik síkból, tagoltan, / hangosan szólítottál minket, / szépséged is túlról jött, az egyre / fokozódó üvöltéseket / masszírok, néhány szó tagolta, / a vér hirtelen színezte vörösre / a kádnyi vizet.

Időhatár  

„ezek csak jóslófájások, még egy hét legalább”
(te, este nyolckor)

Még egy hét legalább, mondtad
este tízkor is, meggyőző voltál,
mint egy bitcoinügynök,
meg is lepődtem, mikor éjfél után
szinte durván utasítottál,
hogy most már hívjuk a bábákat,
negyven perc, míg ideérnek.

Onnantól csak a tereket fogtam fel,
a fürdő meg a nappali, közte
a konyha, pedig tudnom kellett
volna, hány perc telik el két fájás
közt, vízzel töltötted meg a kádat,
beletérdeltél. Közben A. hívott,
papucsban futottam ki,
a domb alján álltak meg,
felcihelődtünk, felmérték,
hol a fürdő, merre a konyha,
mintha távoli rokonok ragadtak
volna nálunk éjszakára.

A kádban térdeltél, a fájások
ritmusából úgy fókuszáltál ránk,
mint egy másik síkból, tagoltan,
hangosan szólítottál minket,
szépséged is túlról jött, az egyre
fokozódó üvöltéseket
masszírok, néhány szó tagolta,
a vér hirtelen színezte vörösre
a kádnyi vizet.

Közben L. felsírt a szobában
mi lenne, ha behoznád
kérdezte A., én meg néztem rá,
hogy tényleg a vérfürdőben
üvöltő anyjához hozzam be,
de nem volt jobb ötletem,
a vécé tetején ültünk, már nem
sírt, érdeklődve figyelte, mi történik
a kádban, mint aki többet tud
az egészről, mint mi együttvéve,
a végső kilökésről pont lemaradtam,
hallottam, hogy szörcsög a kis lény,
minden csendes lett körülöttünk,
csak a szörcsök ritmusa hallatszott,
mintha az idő lépne vissza a térbe.


Borbáth Péter író, túravezető, főként Latin-Amerikába visz utakat, eddig két mesekönyve jelent meg Sündör és Niru: Sündör nyomában, Sündör és Niru: Együtt a Pörkeföldre. Legutóbbi fordítása: Afonso Cruz: Időtlen napló.