Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Fotó: Székelyhidi Zsolt

Halmosi Sándor versei

Vállunkra / vettük a keresztet, kicseréltük, letettük a sarokba, még / a legényes előtt, amikor azzal a szép lánnyal táncoltál.


A kútmérgezők lázadása


Kiteregetni a világ összes szennyesét.
És hagyni, hogy egy hosszú, kínos
csend után belekapjon a szél,
arcunkba fújja a mulasztások fülledt,
párás melegét, és az elszabadult
indulatoktól beomoljanak
a mérgezett kutak. A kútmérgezők
lázadását ne verjük le. A negyvennapos
böjtbe iktassunk be egy páratlan napot.


1kor 13

Halkan mondom, nehogy a rezgéstől
a csigolyák tovább távolodjanak.
Minden távolság bennünk van.
Minden közelség tebenned.
Ez a perc, amikor rád gondolok,
amikor átvenném fájdalmadat,
hegy iránt, olyan végtelen,
mint a várakozás, amire egyszer,
oly régen, megszülettünk. Minden
emberi testben eltöltött idő beavatás.
11 centi, 21 gramm.
Néhány harapás.
Te vagy nekem a korinthoszi levél.
Napi halottaimból a feltámadás.


Hateha
Rózsadombi passió

Megtelt az élet élettel,
Megtelt a szív is – lékekkel.

Rég volt, amikor az a sok kis Pilátus elkezdett minket
darabonként keresztre feszíteni, s te csak annyit mondtál,
hej! Mi vagyunk az, aki nem jó, fellegajtót nyitogató, és ez
mekkora királyság, az anyád ragyogós csillaga! Vállunkra
vettük a keresztet, kicseréltük, letettük a sarokba, még
a legényes előtt, amikor azzal a szép lánnyal táncoltál.
Mert a lány, akivel táncolunk, mindig szép.
És nem fordul el, ha izzadunk.

Fél a lélek, fészkelődik s lyukra fut. Először esik el
a súly alatt. De felkel, és hazamegy anyukát ápolni.
Tíz év annyi, mint egy pillanat. És minden pillanat
örökkévalóság. Az út padkáján egy részeg fekszik,
mert van úgy, hogy a mámor hamarabb jön,
mint a felébredés. De te kivárod, várod, hogy elmúljon,
hogy most múljon pontosan, órákig vársz, őrt állsz,
hogy el ne üssék, mert szelíd vagy, mint Erzsébet ölében
a rózsa, mint kezedben a nyers hal és az ötödik búzasör.
És jön majd egy angyal, és kézen fog és hazavezet.
Mert csípős a levegő reggel a Törökvész úton,
s még csípősebb a hajnali magány, hateha!

Kis Annát a mózeskosárban átalvisszük, ó, a Dunán, ladikon.
De visszafelé, az Angyali-szigetre már egyedül evezel.
Sötétben húzod ki a partra és megcsúszol.
Másodszor esel el.

Anyuka csak vigyázzon magára, délután jövök.
A Rézmál felől felkapaszkodni a Törökvészre
csak a legbátrabbak tudnak. Mert bátor az,
ki felfelé kapaszkodik, és közben senkit le nem ránt.
Bátor és elszánt, szívjóval teli.

A vajdaszentiványi után Veronika nyújt kendőt.
Mert izzad a férfikéz, és izzad a női is,
ha fogják a derekát.

Lávamezőn járunk, ez adja a metrumot.
830 fokon égni, mint a zománcok.
És fázni, mint két meztelen lélek.

Gyere, Pistikém, most itt vagyunk Kalotaszentkirályon,
és nagyon várunk már téged, hej!, Matyi és Tamás,
meg a Székesi Zoli, nagyon várunk, mert tudod,
az van, hogy kellenek azok a kemény fickók!

Amíg vár, harmadszor esik el. Fehér l’amour, amolyan
erdélyi vörös. Közben vigasztalni kell az asszonyokat,
akik pedig vigasztalhatatlanok. Neszmélynél találkozol
vele, de nem tudod megérinteni. Egész évben szurdos van.

És mint egy érfestésen a vékony vonalak, a Római-parton
végig, Sanyi bácsi büféjén, a Lupa-szigeten, Szigetcsépen,
Kalotaszegen, Felsőpakonyon át, vissza ide,
hol a szomorúság és egymásnak öröme.
A kis különbségek.
De be kell szállni a csónakba, és le kell evezni a távot.

Mert a távot mindig le kell evezni.
Ha ez a dharma törvénye, akkor ez a metaforája is.
A sötétben megnő a viselet.
És mindennap leroskad bennünk egy angyal.

Aztán kipördül az idő.
A szemekben rémület, az asztalon kő.
Nincs keményebb a vajpuha rögtől, ami a lélek.
Állatok vagyunk, kik legelni szeretnek,
szeretni félnek.

Minden percünk mulasztás.
Minden mulasztás egy élet.

Ami van, elfogy. Ami lesz, a legtisztább eredő.
Ruhák nélkül, vágyak nélkül, ahogy születtünk.
Ahogy híja van.
Annyi karcon, kaparáson, élen görbülő.

Kik a fényt nézik, hátulról mindig szemmel veretnek.
De a szemmel verők háta mögött is fény van,
és bizonyosság. Hogy hosszú az út, de hosszabb
a megtorpanás, ha nem akarjuk eléggé a jót.
Mert a jót nem lehet kicsit akarni, nem lehet
nem kicsikarni magunkból, mert korbács
és ostor kell ennek a renyhe testnek,
kiben pedig a legkisebb szikra is izzó
lávává nő. Majd kialszik rendre.
Acta est fabula. Nincs más, csak ő.

Esőpára és csend borít be mindent
            az Aranyhegyi úton.
A szeretetlégzsák, mint mindig, késve nyílik.
És késve minden sirató.

Szüret előtt béfogom a hat ökröm a járomba.
Kimosom a lélekputtonyt, böjtölök.
Édes kicsi molnárom, őröld meg a búzámat.
A végén úgyis ketten maradunk.

*

Vegyétek az én törött testem, mely értetek adatik.
Vegyétek le a fáról, és tegyétek, mint pecsétet,
szívetekre. Csak azt a nagy követ, azt gurítsátok le róla.
És a füvet, ha már kaszálni nagyon muszáj,
puha selyemfüvet, eltáncolt életünk alá.


Halmosi Sándor (1971, Szatmárnémeti) költő, műfordító, kiadóvezető, matematikus. Eddig tizenegy verses- és számos műfordításkötete jelent meg, verseit több, mint tíz nyelvre fordították. Aktív kapcsolatot ápol a világ számos országának írószövetségével és írójával, 2020-tól teljes jogú tagja a párizsi székhelyű Európai Tudományos, Művészeti és Irodalmi Akadémiának. Az AB ART kiadó két új világirodalmi sorozatának (Lyra omnis, Prosa omnis, sorozatterv: Fábián István) életre hívója, Balázs F. Attilával közösen. Számos hazai és nemzetközi irodalmi és kulturális egyesület, szervezet tagja és alapítója. Az egyik legnagyobb nemzetközi költészeti mozgalom, a World Poetry Movement magyarországi koordinátora.