Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Fotó: Kökényesi Attila

Kis Marcell versei

Vörös a szemed! / Aha. Neked is. / Benne pihen a lemenő / Közel-Kelet / összes piros vaskonténere, / a te gyomrodban / francia elektro szól, / olyan, mint a buszon / hallgatott lábszagú zene.


Visszaenni


Arab kávét ittunk a teraszon,
elmentünk enni a mekibe.
ÚJRA
Arab kávét ittunk a teraszon,
fáj a gyomrom.
Elmentünk a mekibe enni.
Eldöntöttük:
csak ugyanazt lehet.
A kasszás csajnak feltűnik.
Mindegy.
Arab kávét ittunk a teraszon.
A pultos keserédes mosollyal
figyelmeztetett a szívroham
lehetőségére.
Kellemetlenül nem magyaráztuk meg.
Megittuk.
Vörös a szemed!
Aha. Neked is.
Benne pihen a lemenő
Közel-Kelet
összes piros vaskonténere,
a te gyomrodban
francia elektro szól,
olyan, mint a buszon
hallgatott lábszagú zene.
A kaja ellenmozgása visz
minket túlenni magunkat.
Elment a kasszás,
senki sem gyanakodhat,
iszonyatos hányingerem van,
de boldogít, hogy birtoklom
a tapétán mosolygó karton nőt.
Kedvem lett volna.
Fujj.
A hamburgerbucinak
bőrfotel íze volt,
a hús megtömött gömböcök
ezernyi kidurranásának tartalma
összesütve.
A saláta zöld szövettáska
(A márkajelzés csomósan gurul le.)
Róttuk a köröket,
zöld akrilfesték csorgott a szemünkből,
a hányásokat már nem számoltuk,
a tekinteteket nem érzékeltük.
Szadista kirúgott mentősökkel
hordágyon cipeltettük festékes testünket.

Mikor már nem lehetett enni.
Mikor már nem lehetett inni.
Burgert és arab kávét csináltattunk
a mentőssel,
aki mindvégig kitartott mellettünk,
és egy játszószobává alakított csarnokban
halálunkig egyre szaporábban tömte tele
testünk összes kiürülő rését
a monolitlét eléréséig.
Zaccos kávé csurgott a fülünkből,
uborka pihent a szemünk alatt,
de bőrünk sohasem lehetett már szebb
tőle.
Ezért
a túlvilágon is
testemhez
simuló garbókban járok.
Nike-görbe mosolyom végtelen
hűtőtükörben visszahasít,
s kánonban éneklem magammal:
Legyőztük a testet,
Megettük a túltermelést!


Pincezsák

Anya fekete pincezsákra ragadt üreges egértetemet látott,
én közben a szelektív kukákban hagyott árva ebekre gondoltam.
Ma este pont egy üreges egértetemben lesz a diszkó;
persze, csak ha el nem viszik a kiéheztetett kutyák.
Kupola az áttetsző kiszáradt szövet,
stroboszkóp a beáramló poros fény,
zene édesanyám káromkodása.
A srácok a kimúlt rágcsálót is kihasználó
talapzatnehéz táncaikkal felverik a lenézett bomlást,
mint eltévedt maffiózók a falusi út porát.
Porral sosem akarunk érintkezni;
ezért a cipő és ezért a kerék,
ezért minden gumitalp és
ezért minden lánctalp.
El kell tiltani lábunkat a haláltól
(porból vagy és porra lépsz).
Táncolunk a holttestben,
a kedvenc remixed tetemrehívás.
Megjönnek a fiúk,
az alumíniumgarbós feszességek;
lehányt neoncipőjük nyakból indul,
testük az arcukba hajtva a ruhatárban pihen.
Megjönnek a lányok,
tőlük combos téglagyárakat hányok.
és igen, együtt nyomjuk az egeret:
„az istók faszát, az istók faszát!”
ez az, igen, nyomjuk az egeret és
„az istók faszát, az istók faszát!”
Keressünk drágám egy aszott egérszívet
és üljünk bele.
Mert minden kétezernyolcvörös műbőr kanapé
aszott egérszív a részeg szerelmeseknek.
Jönnek a lányok és téglákat hányok.
A lány, aki gondoskodik rólam, összeszedi,
maltert sír rá és fallá emeli a darabokat;
védeni kell a szürke baráti tekintetet,
de nem jó!
Egérszag van így is!
Én ébren lévő, éber védelme mögött is tövig
elhiszem az álomban repülés misztériumát.
Megemelkedek,
átszakítom szőke hajammal a laza kupolaszövetet
és visz a daru, mint egy vatikáni angyalszobrot.
Fölétek emelkedem és ítélkezni fogok.
Kiégett tanárokat hozok és felmutatom nekik
a pincezsákra ragadt üres egértetemet.
Meg azt, hogy Ti mit műveltetek.
(Hát mit-mit? Halottban a kertet!)
Mert Én vagyok a Seb-ész,
Ők a tehetetlen közönség,
innen már senki nem mehet haza,
mert a Valami szétesett.
Az egész bizonytalan,
a kutya vacsorája.
Itatom érettetek az egereket!


Kis Marcell Miskolcon született 2001-ben, Mezőkövesden él, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem magyar-történelem szakos hallgatója. A líra mellett tudományos szövegek írásával is foglalkozik, illetve helyi zenekarokban basszusgitárosként tevékenykedik.