Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...
Fotó: Kökényesi Attila

Kis Marcell versei

Vörös a szemed! / Aha. Neked is. / Benne pihen a lemenő / Közel-Kelet / összes piros vaskonténere, / a te gyomrodban / francia elektro szól, / olyan, mint a buszon / hallgatott lábszagú zene.


Visszaenni


Arab kávét ittunk a teraszon,
elmentünk enni a mekibe.
ÚJRA
Arab kávét ittunk a teraszon,
fáj a gyomrom.
Elmentünk a mekibe enni.
Eldöntöttük:
csak ugyanazt lehet.
A kasszás csajnak feltűnik.
Mindegy.
Arab kávét ittunk a teraszon.
A pultos keserédes mosollyal
figyelmeztetett a szívroham
lehetőségére.
Kellemetlenül nem magyaráztuk meg.
Megittuk.
Vörös a szemed!
Aha. Neked is.
Benne pihen a lemenő
Közel-Kelet
összes piros vaskonténere,
a te gyomrodban
francia elektro szól,
olyan, mint a buszon
hallgatott lábszagú zene.
A kaja ellenmozgása visz
minket túlenni magunkat.
Elment a kasszás,
senki sem gyanakodhat,
iszonyatos hányingerem van,
de boldogít, hogy birtoklom
a tapétán mosolygó karton nőt.
Kedvem lett volna.
Fujj.
A hamburgerbucinak
bőrfotel íze volt,
a hús megtömött gömböcök
ezernyi kidurranásának tartalma
összesütve.
A saláta zöld szövettáska
(A márkajelzés csomósan gurul le.)
Róttuk a köröket,
zöld akrilfesték csorgott a szemünkből,
a hányásokat már nem számoltuk,
a tekinteteket nem érzékeltük.
Szadista kirúgott mentősökkel
hordágyon cipeltettük festékes testünket.

Mikor már nem lehetett enni.
Mikor már nem lehetett inni.
Burgert és arab kávét csináltattunk
a mentőssel,
aki mindvégig kitartott mellettünk,
és egy játszószobává alakított csarnokban
halálunkig egyre szaporábban tömte tele
testünk összes kiürülő rését
a monolitlét eléréséig.
Zaccos kávé csurgott a fülünkből,
uborka pihent a szemünk alatt,
de bőrünk sohasem lehetett már szebb
tőle.
Ezért
a túlvilágon is
testemhez
simuló garbókban járok.
Nike-görbe mosolyom végtelen
hűtőtükörben visszahasít,
s kánonban éneklem magammal:
Legyőztük a testet,
Megettük a túltermelést!


Pincezsák

Anya fekete pincezsákra ragadt üreges egértetemet látott,
én közben a szelektív kukákban hagyott árva ebekre gondoltam.
Ma este pont egy üreges egértetemben lesz a diszkó;
persze, csak ha el nem viszik a kiéheztetett kutyák.
Kupola az áttetsző kiszáradt szövet,
stroboszkóp a beáramló poros fény,
zene édesanyám káromkodása.
A srácok a kimúlt rágcsálót is kihasználó
talapzatnehéz táncaikkal felverik a lenézett bomlást,
mint eltévedt maffiózók a falusi út porát.
Porral sosem akarunk érintkezni;
ezért a cipő és ezért a kerék,
ezért minden gumitalp és
ezért minden lánctalp.
El kell tiltani lábunkat a haláltól
(porból vagy és porra lépsz).
Táncolunk a holttestben,
a kedvenc remixed tetemrehívás.
Megjönnek a fiúk,
az alumíniumgarbós feszességek;
lehányt neoncipőjük nyakból indul,
testük az arcukba hajtva a ruhatárban pihen.
Megjönnek a lányok,
tőlük combos téglagyárakat hányok.
és igen, együtt nyomjuk az egeret:
„az istók faszát, az istók faszát!”
ez az, igen, nyomjuk az egeret és
„az istók faszát, az istók faszát!”
Keressünk drágám egy aszott egérszívet
és üljünk bele.
Mert minden kétezernyolcvörös műbőr kanapé
aszott egérszív a részeg szerelmeseknek.
Jönnek a lányok és téglákat hányok.
A lány, aki gondoskodik rólam, összeszedi,
maltert sír rá és fallá emeli a darabokat;
védeni kell a szürke baráti tekintetet,
de nem jó!
Egérszag van így is!
Én ébren lévő, éber védelme mögött is tövig
elhiszem az álomban repülés misztériumát.
Megemelkedek,
átszakítom szőke hajammal a laza kupolaszövetet
és visz a daru, mint egy vatikáni angyalszobrot.
Fölétek emelkedem és ítélkezni fogok.
Kiégett tanárokat hozok és felmutatom nekik
a pincezsákra ragadt üres egértetemet.
Meg azt, hogy Ti mit műveltetek.
(Hát mit-mit? Halottban a kertet!)
Mert Én vagyok a Seb-ész,
Ők a tehetetlen közönség,
innen már senki nem mehet haza,
mert a Valami szétesett.
Az egész bizonytalan,
a kutya vacsorája.
Itatom érettetek az egereket!


Kis Marcell Miskolcon született 2001-ben, Mezőkövesden él, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem magyar-történelem szakos hallgatója. A líra mellett tudományos szövegek írásával is foglalkozik, illetve helyi zenekarokban basszusgitárosként tevékenykedik.