Kis Marcell versei
- Részletek
- Írta: Kis Marcell
Vörös a szemed! / Aha. Neked is. / Benne pihen a lemenő / Közel-Kelet / összes piros vaskonténere, / a te gyomrodban / francia elektro szól, / olyan, mint a buszon / hallgatott lábszagú zene.
Visszaenni
Arab kávét ittunk a teraszon,
elmentünk enni a mekibe.
ÚJRA
Arab kávét ittunk a teraszon,
fáj a gyomrom.
Elmentünk a mekibe enni.
Eldöntöttük:
csak ugyanazt lehet.
A kasszás csajnak feltűnik.
Mindegy.
Arab kávét ittunk a teraszon.
A pultos keserédes mosollyal
figyelmeztetett a szívroham
lehetőségére.
Kellemetlenül nem magyaráztuk meg.
Megittuk.
Vörös a szemed!
Aha. Neked is.
Benne pihen a lemenő
Közel-Kelet
összes piros vaskonténere,
a te gyomrodban
francia elektro szól,
olyan, mint a buszon
hallgatott lábszagú zene.
A kaja ellenmozgása visz
minket túlenni magunkat.
Elment a kasszás,
senki sem gyanakodhat,
iszonyatos hányingerem van,
de boldogít, hogy birtoklom
a tapétán mosolygó karton nőt.
Kedvem lett volna.
Fujj.
A hamburgerbucinak
bőrfotel íze volt,
a hús megtömött gömböcök
ezernyi kidurranásának tartalma
összesütve.
A saláta zöld szövettáska
(A márkajelzés csomósan gurul le.)
Róttuk a köröket,
zöld akrilfesték csorgott a szemünkből,
a hányásokat már nem számoltuk,
a tekinteteket nem érzékeltük.
Szadista kirúgott mentősökkel
hordágyon cipeltettük festékes testünket.
Mikor már nem lehetett enni.
Mikor már nem lehetett inni.
Burgert és arab kávét csináltattunk
a mentőssel,
aki mindvégig kitartott mellettünk,
és egy játszószobává alakított csarnokban
halálunkig egyre szaporábban tömte tele
testünk összes kiürülő rését
a monolitlét eléréséig.
Zaccos kávé csurgott a fülünkből,
uborka pihent a szemünk alatt,
de bőrünk sohasem lehetett már szebb
tőle.
Ezért
a túlvilágon is
testemhez
simuló garbókban járok.
Nike-görbe mosolyom végtelen
hűtőtükörben visszahasít,
s kánonban éneklem magammal:
Legyőztük a testet,
Megettük a túltermelést!
Pincezsák
Anya fekete pincezsákra ragadt üreges egértetemet látott,
én közben a szelektív kukákban hagyott árva ebekre gondoltam.
Ma este pont egy üreges egértetemben lesz a diszkó;
persze, csak ha el nem viszik a kiéheztetett kutyák.
Kupola az áttetsző kiszáradt szövet,
stroboszkóp a beáramló poros fény,
zene édesanyám káromkodása.
A srácok a kimúlt rágcsálót is kihasználó
talapzatnehéz táncaikkal felverik a lenézett bomlást,
mint eltévedt maffiózók a falusi út porát.
Porral sosem akarunk érintkezni;
ezért a cipő és ezért a kerék,
ezért minden gumitalp és
ezért minden lánctalp.
El kell tiltani lábunkat a haláltól
(porból vagy és porra lépsz).
Táncolunk a holttestben,
a kedvenc remixed tetemrehívás.
Megjönnek a fiúk,
az alumíniumgarbós feszességek;
lehányt neoncipőjük nyakból indul,
testük az arcukba hajtva a ruhatárban pihen.
Megjönnek a lányok,
tőlük combos téglagyárakat hányok.
és igen, együtt nyomjuk az egeret:
„az istók faszát, az istók faszát!”
ez az, igen, nyomjuk az egeret és
„az istók faszát, az istók faszát!”
Keressünk drágám egy aszott egérszívet
és üljünk bele.
Mert minden kétezernyolcvörös műbőr kanapé
aszott egérszív a részeg szerelmeseknek.
Jönnek a lányok és téglákat hányok.
A lány, aki gondoskodik rólam, összeszedi,
maltert sír rá és fallá emeli a darabokat;
védeni kell a szürke baráti tekintetet,
de nem jó!
Egérszag van így is!
Én ébren lévő, éber védelme mögött is tövig
elhiszem az álomban repülés misztériumát.
Megemelkedek,
átszakítom szőke hajammal a laza kupolaszövetet
és visz a daru, mint egy vatikáni angyalszobrot.
Fölétek emelkedem és ítélkezni fogok.
Kiégett tanárokat hozok és felmutatom nekik
a pincezsákra ragadt üres egértetemet.
Meg azt, hogy Ti mit műveltetek.
(Hát mit-mit? Halottban a kertet!)
Mert Én vagyok a Seb-ész,
Ők a tehetetlen közönség,
innen már senki nem mehet haza,
mert a Valami szétesett.
Az egész bizonytalan,
a kutya vacsorája.
Itatom érettetek az egereket!
Kis Marcell Miskolcon született 2001-ben, Mezőkövesden él, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem magyar-történelem szakos hallgatója. A líra mellett tudományos szövegek írásával is foglalkozik, illetve helyi zenekarokban basszusgitárosként tevékenykedik.
