Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Szöllősi Tamás: Űrutazás

Fotó: a szerző archívuma

Nem válaszoltam, csak ösztönösen gyorsabban kezdtem tekerni. Ujjaim ráfeszültek a kormányra, és már nem volt idő gondolkodni. Éreztem, hogy a kerék alatt recsegnek a kövek, a pedál szinte perzselte a talpam. Ervin nem csak gyors, hanem vakmerő is volt.

Bővebben ...
Költészet

Katona Ágota versei

Fotó: Tinordi-Karvaly Bence

A halovány Európában / fogynak a színek

Bővebben ...
Próza

Bánfi Veronika: A telhetetlen

Fotó: a szerző archívuma

Körbenézek a rozsdamentes acéltermékeknél, de azt hiszem, nem illik csontozókést tenni a fa alá. Nem is kockázatmentes, ha számításba vesszük a karácsonyi ebédek feszült hangulatát.

Bővebben ...
Költészet

Zudor Boglárka versei

Fotó: Sárvári Géza

A pekándiós latte / És Karády a kedvence

Bővebben ...
Műfordítás

Tess Gallagher versei (f. Lauer Péter)

Fotó: Morella Muñoz-Tebar T.

A vizsgálat szerint 13 %-kal / gyengébben pumpál a szív

Bővebben ...
Próza

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Fotó: Kökényesi Attila

Kis Marcell versei

Vörös a szemed! / Aha. Neked is. / Benne pihen a lemenő / Közel-Kelet / összes piros vaskonténere, / a te gyomrodban / francia elektro szól, / olyan, mint a buszon / hallgatott lábszagú zene.


Visszaenni


Arab kávét ittunk a teraszon,
elmentünk enni a mekibe.
ÚJRA
Arab kávét ittunk a teraszon,
fáj a gyomrom.
Elmentünk a mekibe enni.
Eldöntöttük:
csak ugyanazt lehet.
A kasszás csajnak feltűnik.
Mindegy.
Arab kávét ittunk a teraszon.
A pultos keserédes mosollyal
figyelmeztetett a szívroham
lehetőségére.
Kellemetlenül nem magyaráztuk meg.
Megittuk.
Vörös a szemed!
Aha. Neked is.
Benne pihen a lemenő
Közel-Kelet
összes piros vaskonténere,
a te gyomrodban
francia elektro szól,
olyan, mint a buszon
hallgatott lábszagú zene.
A kaja ellenmozgása visz
minket túlenni magunkat.
Elment a kasszás,
senki sem gyanakodhat,
iszonyatos hányingerem van,
de boldogít, hogy birtoklom
a tapétán mosolygó karton nőt.
Kedvem lett volna.
Fujj.
A hamburgerbucinak
bőrfotel íze volt,
a hús megtömött gömböcök
ezernyi kidurranásának tartalma
összesütve.
A saláta zöld szövettáska
(A márkajelzés csomósan gurul le.)
Róttuk a köröket,
zöld akrilfesték csorgott a szemünkből,
a hányásokat már nem számoltuk,
a tekinteteket nem érzékeltük.
Szadista kirúgott mentősökkel
hordágyon cipeltettük festékes testünket.

Mikor már nem lehetett enni.
Mikor már nem lehetett inni.
Burgert és arab kávét csináltattunk
a mentőssel,
aki mindvégig kitartott mellettünk,
és egy játszószobává alakított csarnokban
halálunkig egyre szaporábban tömte tele
testünk összes kiürülő rését
a monolitlét eléréséig.
Zaccos kávé csurgott a fülünkből,
uborka pihent a szemünk alatt,
de bőrünk sohasem lehetett már szebb
tőle.
Ezért
a túlvilágon is
testemhez
simuló garbókban járok.
Nike-görbe mosolyom végtelen
hűtőtükörben visszahasít,
s kánonban éneklem magammal:
Legyőztük a testet,
Megettük a túltermelést!


Pincezsák

Anya fekete pincezsákra ragadt üreges egértetemet látott,
én közben a szelektív kukákban hagyott árva ebekre gondoltam.
Ma este pont egy üreges egértetemben lesz a diszkó;
persze, csak ha el nem viszik a kiéheztetett kutyák.
Kupola az áttetsző kiszáradt szövet,
stroboszkóp a beáramló poros fény,
zene édesanyám káromkodása.
A srácok a kimúlt rágcsálót is kihasználó
talapzatnehéz táncaikkal felverik a lenézett bomlást,
mint eltévedt maffiózók a falusi út porát.
Porral sosem akarunk érintkezni;
ezért a cipő és ezért a kerék,
ezért minden gumitalp és
ezért minden lánctalp.
El kell tiltani lábunkat a haláltól
(porból vagy és porra lépsz).
Táncolunk a holttestben,
a kedvenc remixed tetemrehívás.
Megjönnek a fiúk,
az alumíniumgarbós feszességek;
lehányt neoncipőjük nyakból indul,
testük az arcukba hajtva a ruhatárban pihen.
Megjönnek a lányok,
tőlük combos téglagyárakat hányok.
és igen, együtt nyomjuk az egeret:
„az istók faszát, az istók faszát!”
ez az, igen, nyomjuk az egeret és
„az istók faszát, az istók faszát!”
Keressünk drágám egy aszott egérszívet
és üljünk bele.
Mert minden kétezernyolcvörös műbőr kanapé
aszott egérszív a részeg szerelmeseknek.
Jönnek a lányok és téglákat hányok.
A lány, aki gondoskodik rólam, összeszedi,
maltert sír rá és fallá emeli a darabokat;
védeni kell a szürke baráti tekintetet,
de nem jó!
Egérszag van így is!
Én ébren lévő, éber védelme mögött is tövig
elhiszem az álomban repülés misztériumát.
Megemelkedek,
átszakítom szőke hajammal a laza kupolaszövetet
és visz a daru, mint egy vatikáni angyalszobrot.
Fölétek emelkedem és ítélkezni fogok.
Kiégett tanárokat hozok és felmutatom nekik
a pincezsákra ragadt üres egértetemet.
Meg azt, hogy Ti mit műveltetek.
(Hát mit-mit? Halottban a kertet!)
Mert Én vagyok a Seb-ész,
Ők a tehetetlen közönség,
innen már senki nem mehet haza,
mert a Valami szétesett.
Az egész bizonytalan,
a kutya vacsorája.
Itatom érettetek az egereket!


Kis Marcell Miskolcon született 2001-ben, Mezőkövesden él, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem magyar-történelem szakos hallgatója. A líra mellett tudományos szövegek írásával is foglalkozik, illetve helyi zenekarokban basszusgitárosként tevékenykedik.