Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Fotó: Kökényesi Attila

Kis Marcell versei

Vörös a szemed! / Aha. Neked is. / Benne pihen a lemenő / Közel-Kelet / összes piros vaskonténere, / a te gyomrodban / francia elektro szól, / olyan, mint a buszon / hallgatott lábszagú zene.


Visszaenni


Arab kávét ittunk a teraszon,
elmentünk enni a mekibe.
ÚJRA
Arab kávét ittunk a teraszon,
fáj a gyomrom.
Elmentünk a mekibe enni.
Eldöntöttük:
csak ugyanazt lehet.
A kasszás csajnak feltűnik.
Mindegy.
Arab kávét ittunk a teraszon.
A pultos keserédes mosollyal
figyelmeztetett a szívroham
lehetőségére.
Kellemetlenül nem magyaráztuk meg.
Megittuk.
Vörös a szemed!
Aha. Neked is.
Benne pihen a lemenő
Közel-Kelet
összes piros vaskonténere,
a te gyomrodban
francia elektro szól,
olyan, mint a buszon
hallgatott lábszagú zene.
A kaja ellenmozgása visz
minket túlenni magunkat.
Elment a kasszás,
senki sem gyanakodhat,
iszonyatos hányingerem van,
de boldogít, hogy birtoklom
a tapétán mosolygó karton nőt.
Kedvem lett volna.
Fujj.
A hamburgerbucinak
bőrfotel íze volt,
a hús megtömött gömböcök
ezernyi kidurranásának tartalma
összesütve.
A saláta zöld szövettáska
(A márkajelzés csomósan gurul le.)
Róttuk a köröket,
zöld akrilfesték csorgott a szemünkből,
a hányásokat már nem számoltuk,
a tekinteteket nem érzékeltük.
Szadista kirúgott mentősökkel
hordágyon cipeltettük festékes testünket.

Mikor már nem lehetett enni.
Mikor már nem lehetett inni.
Burgert és arab kávét csináltattunk
a mentőssel,
aki mindvégig kitartott mellettünk,
és egy játszószobává alakított csarnokban
halálunkig egyre szaporábban tömte tele
testünk összes kiürülő rését
a monolitlét eléréséig.
Zaccos kávé csurgott a fülünkből,
uborka pihent a szemünk alatt,
de bőrünk sohasem lehetett már szebb
tőle.
Ezért
a túlvilágon is
testemhez
simuló garbókban járok.
Nike-görbe mosolyom végtelen
hűtőtükörben visszahasít,
s kánonban éneklem magammal:
Legyőztük a testet,
Megettük a túltermelést!


Pincezsák

Anya fekete pincezsákra ragadt üreges egértetemet látott,
én közben a szelektív kukákban hagyott árva ebekre gondoltam.
Ma este pont egy üreges egértetemben lesz a diszkó;
persze, csak ha el nem viszik a kiéheztetett kutyák.
Kupola az áttetsző kiszáradt szövet,
stroboszkóp a beáramló poros fény,
zene édesanyám káromkodása.
A srácok a kimúlt rágcsálót is kihasználó
talapzatnehéz táncaikkal felverik a lenézett bomlást,
mint eltévedt maffiózók a falusi út porát.
Porral sosem akarunk érintkezni;
ezért a cipő és ezért a kerék,
ezért minden gumitalp és
ezért minden lánctalp.
El kell tiltani lábunkat a haláltól
(porból vagy és porra lépsz).
Táncolunk a holttestben,
a kedvenc remixed tetemrehívás.
Megjönnek a fiúk,
az alumíniumgarbós feszességek;
lehányt neoncipőjük nyakból indul,
testük az arcukba hajtva a ruhatárban pihen.
Megjönnek a lányok,
tőlük combos téglagyárakat hányok.
és igen, együtt nyomjuk az egeret:
„az istók faszát, az istók faszát!”
ez az, igen, nyomjuk az egeret és
„az istók faszát, az istók faszát!”
Keressünk drágám egy aszott egérszívet
és üljünk bele.
Mert minden kétezernyolcvörös műbőr kanapé
aszott egérszív a részeg szerelmeseknek.
Jönnek a lányok és téglákat hányok.
A lány, aki gondoskodik rólam, összeszedi,
maltert sír rá és fallá emeli a darabokat;
védeni kell a szürke baráti tekintetet,
de nem jó!
Egérszag van így is!
Én ébren lévő, éber védelme mögött is tövig
elhiszem az álomban repülés misztériumát.
Megemelkedek,
átszakítom szőke hajammal a laza kupolaszövetet
és visz a daru, mint egy vatikáni angyalszobrot.
Fölétek emelkedem és ítélkezni fogok.
Kiégett tanárokat hozok és felmutatom nekik
a pincezsákra ragadt üres egértetemet.
Meg azt, hogy Ti mit műveltetek.
(Hát mit-mit? Halottban a kertet!)
Mert Én vagyok a Seb-ész,
Ők a tehetetlen közönség,
innen már senki nem mehet haza,
mert a Valami szétesett.
Az egész bizonytalan,
a kutya vacsorája.
Itatom érettetek az egereket!


Kis Marcell Miskolcon született 2001-ben, Mezőkövesden él, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem magyar-történelem szakos hallgatója. A líra mellett tudományos szövegek írásával is foglalkozik, illetve helyi zenekarokban basszusgitárosként tevékenykedik.