Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...
Költészet

Ayhan Gökhan versei

Fotó: Vas Viktória

nem fizettek közös költséget, / kilakoltatták őket.

Bővebben ...
Próza

Szöllősi Tamás: Űrutazás

Fotó: a szerző archívuma

Nem válaszoltam, csak ösztönösen gyorsabban kezdtem tekerni. Ujjaim ráfeszültek a kormányra, és már nem volt idő gondolkodni. Éreztem, hogy a kerék alatt recsegnek a kövek, a pedál szinte perzselte a talpam. Ervin nem csak gyors, hanem vakmerő is volt.

Bővebben ...
Költészet

Katona Ágota versei

Fotó: Tinordi-Karvaly Bence

A halovány Európában / fogynak a színek

Bővebben ...
Próza

Bánfi Veronika: A telhetetlen

Fotó: a szerző archívuma

Körbenézek a rozsdamentes acéltermékeknél, de azt hiszem, nem illik csontozókést tenni a fa alá. Nem is kockázatmentes, ha számításba vesszük a karácsonyi ebédek feszült hangulatát.

Bővebben ...
Költészet

Zudor Boglárka versei

Fotó: Sárvári Géza

A pekándiós latte / És Karády a kedvence

Bővebben ...
Műfordítás

Tess Gallagher versei (f. Lauer Péter)

Fotó: Morella Muñoz-Tebar T.

A vizsgálat szerint 13 %-kal / gyengébben pumpál a szív

Bővebben ...
Próza

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Bővebben ...
Fotó: A szerző archívuma.

Oľga Gluštíková versei

azt kérdezik, mi marad utánunk // feljegyzések a testről / tökéletlen ciklusok / parókák / piros kéziratok

 

Biológiai nők atlasza (részletek)

ELENA (48), ÍRÓ

I.
azt kérdezik tőlem, miről
írom a további könyveim:

az időről és a számról
és a benne nyugvó elhalt fogakról

arról, hogy a függönyből túl hosszú
mennyasszonyi ruhát varrtam
egyetlen éjszaka alatt

arról, milyen lányai vannak
egy éremgyűjtő nőnek

egy gyerek fürdetéséről és anyáról
aki apára hasonlít

II.
azt kérdezik, mi marad utánunk

feljegyzések a testről
tökéletlen ciklusok
parókák
piros kéziratok:

otthonszülés után
egy gyerek a konyharuhába
csomagolva


PETRA (21) A SZERELEMRŐL

van egy csendes versem
Máté kezeiről
amiken átmentek a könyvek
és amik átmentek a noviciátuson

zenét hajtanak ki a zongorából

vannak napok, amikor fázik a kezem

de ahelyett
hogy az övéit fognám meg
írok egy verset a nehéz
sétáról fel a Zobor-hegyre
hogy az erdőben túl nagy
a csend, és én annyira félek
ránézni

hogy a tekintete, a zenéje
egyszer csak felmelegíti a kezem


GABIKA (43) SVETLANÁNAK (38)

hallgasd, mit duruzsolnak
a körülöttünk élők:

mennyit kell keresni
hány percet
mi mindent kell elérni
kihez menj férjhez és hogyan élj vele

miközben egyáltalán nem mondják el
hogy az emberi test
puha

mint a kenyér

amit egy pillanatra
kitéptek a világból


ÖZVEGYEMBER (67) A KÉSZÜLÉKEKRŐL

a mosogató- és a mosógép
dorombolnak a fehér macskák
míg zúgnak, azt kívánom
bárcsak a társaim lennének:
forró sima testtel
(zománc – bőr, sejtek
szívek koracélból)

hűlnek a kezem alatt, csendesek
amikor a munka után
lepihennek

Fordította: Nagyová Lenka

Oľga Gluštíková Észak-Szlovákiában született. Eddig két verseskötete jelent meg, a második Nők biológiai atlasza címmel látott napvilágot 2017-ben. Versei és publicisztikái számos online és print magazinban jelentek meg Szlovákiában, Csehországban, Romániában, Szerbiában, Peruban (és most már Magyarországon is). A költeményei több ízben elhangzottak a Szlovák Rádióban is. Jelenleg harmadik, Északi mítoszok, test és (kon)textus című verseskötetén dolgozik, amelynek egy részletét díjazták a rangos cseh/szlovák irodalmi versenyen, a Básne SK/CZ 2021-en.

Nagyová Lenka 1992-ben született Rimaszombatban, jelenleg Budapesten él. Fordító- és tolmács szakot végzett a Besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen, később az ELTÉ-n is. A Szlovák Köztársaság Magyarországi Nagykövetségén dolgozik fordítóként, mellette tolmácsolással és műfordítással foglalkozik. Koncerteken, művészmozikban lehet vele találkozni.