Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Fotó: A szerző archívuma.

Oľga Gluštíková versei

azt kérdezik, mi marad utánunk // feljegyzések a testről / tökéletlen ciklusok / parókák / piros kéziratok

 

Biológiai nők atlasza (részletek)

ELENA (48), ÍRÓ

I.
azt kérdezik tőlem, miről
írom a további könyveim:

az időről és a számról
és a benne nyugvó elhalt fogakról

arról, hogy a függönyből túl hosszú
mennyasszonyi ruhát varrtam
egyetlen éjszaka alatt

arról, milyen lányai vannak
egy éremgyűjtő nőnek

egy gyerek fürdetéséről és anyáról
aki apára hasonlít

II.
azt kérdezik, mi marad utánunk

feljegyzések a testről
tökéletlen ciklusok
parókák
piros kéziratok:

otthonszülés után
egy gyerek a konyharuhába
csomagolva


PETRA (21) A SZERELEMRŐL

van egy csendes versem
Máté kezeiről
amiken átmentek a könyvek
és amik átmentek a noviciátuson

zenét hajtanak ki a zongorából

vannak napok, amikor fázik a kezem

de ahelyett
hogy az övéit fognám meg
írok egy verset a nehéz
sétáról fel a Zobor-hegyre
hogy az erdőben túl nagy
a csend, és én annyira félek
ránézni

hogy a tekintete, a zenéje
egyszer csak felmelegíti a kezem


GABIKA (43) SVETLANÁNAK (38)

hallgasd, mit duruzsolnak
a körülöttünk élők:

mennyit kell keresni
hány percet
mi mindent kell elérni
kihez menj férjhez és hogyan élj vele

miközben egyáltalán nem mondják el
hogy az emberi test
puha

mint a kenyér

amit egy pillanatra
kitéptek a világból


ÖZVEGYEMBER (67) A KÉSZÜLÉKEKRŐL

a mosogató- és a mosógép
dorombolnak a fehér macskák
míg zúgnak, azt kívánom
bárcsak a társaim lennének:
forró sima testtel
(zománc – bőr, sejtek
szívek koracélból)

hűlnek a kezem alatt, csendesek
amikor a munka után
lepihennek

Fordította: Nagyová Lenka

Oľga Gluštíková Észak-Szlovákiában született. Eddig két verseskötete jelent meg, a második Nők biológiai atlasza címmel látott napvilágot 2017-ben. Versei és publicisztikái számos online és print magazinban jelentek meg Szlovákiában, Csehországban, Romániában, Szerbiában, Peruban (és most már Magyarországon is). A költeményei több ízben elhangzottak a Szlovák Rádióban is. Jelenleg harmadik, Északi mítoszok, test és (kon)textus című verseskötetén dolgozik, amelynek egy részletét díjazták a rangos cseh/szlovák irodalmi versenyen, a Básne SK/CZ 2021-en.

Nagyová Lenka 1992-ben született Rimaszombatban, jelenleg Budapesten él. Fordító- és tolmács szakot végzett a Besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen, később az ELTÉ-n is. A Szlovák Köztársaság Magyarországi Nagykövetségén dolgozik fordítóként, mellette tolmácsolással és műfordítással foglalkozik. Koncerteken, művészmozikban lehet vele találkozni.