Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Fotó: Fazekas Nikoletta

Fodor Balázs versei

Ez nem a körúti villásreggelizők melankóliája. / Csak az idő tágította, egyre mélyülő harangtest bennünk, / amikor megkondul az önbecsülés, / de csökken a frekvenciatartománya.


Szárazedzés

A kontinens azon részén,
ahol ez a család
összesűrűsödött,  

az újrahasznosítás mechanizmusa
nem követeli meg az üvegvisszaváltás
hagyományának ismeretét.

Már nem az érzelmek
hiánygazdaságából származik
a testek betétdíja.

Ha tudod,
melyik vonalon szállítják
az össztermelés legalább
huszonöt százalékát,
azt igyekezz elkerülni.

De tudd azt is,  
hogy a domborzati térképek
mélyföldeket jelző

mezőit már próbálja
betölteni a zavar
agronómiája.

Nem is teljesen
eredménytelenül.
Ahol egyszer óceán,
ott ma búzaföld hullámzik.

Az egykori termelőszövetkezetek
ásatásai most ammonitesz
lenyomataink lelőhelyei.

De a kovászhoz őrölni is kell.
Minden megszáradt
kenyér abortusz.

És ne hidd,
hogy nem telhetnek meg újra
sókristályokkal a medencék,

csak tartsd szem előtt,
hogy az úszás reflexszerű mozdulataira
a jövőben még szükségünk lehet.


Víg utca

Marinának és Gergőnek

Minden szivárgó vízcső fölött
felrepedezik az aszfalt előbb vagy utóbb.
Mint az álom, ahogy egyre gyakrabban
ébredünk meg éjszakánként.

Ez nem a körúti villásreggelizők melankóliája.
Csak az idő tágította, egyre mélyülő harangtest bennünk,
amikor megkondul az önbecsülés,
de csökken a frekvenciatartománya.

Akár az elfeledett életformák.
A darwini biodráma lebomló
szénizotópjainak sugárzásnyomairól
talán jobb nem is venni tudomást,

mert túl könnyen leszünk az újrafelfedezéstől
megrészegült régészek, és dülöngélünk lefelé
a véleményökonómia tárnáiban.  
Nem hinném, hogy apáink álmai lennénk.

Elárvulunk, közösen a végső
elbizonytalanodás peremvidékén.
Úgy ropognak a kiszáradt agyagtáblák,
mint a megavasodott csokimikulás.

Csomagolásából sapkát és páncélt készítünk.
Szánkban szavakká olvadnak a mondatok,
majd betűkké, ahogy eltűnünk magunkból.
De mielőtt az afázia végleg eluralkodik rajtunk,

fogjátok meg egymás kezét,
mint az intézményesített gyerekek,
ha kell, hát szutykos kézzel is,
és súgjatok vidám éneket.


Fodor Balázs 1981-ben született Budapesten. Első kötete Kozmológiai állandó címmel jelent meg 2019-ben a FISZ gondozásában.