Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Krolikowski L. Lilian: Hol található a boldogság?

Fotó: A szerző archívuma

Nem voltál a királylány sótlan levesében. / Flanery O’Connor lupusza utáni pávatáncában

Bővebben ...
Költészet

Bánki Benjámin versei

Fotó: Farkas Dominik

jakuzzimelegben hűlt ki testük / hotelerkélyről zuhantak alá

Bővebben ...
Költészet

Kugler Viktor versei

Fotó: Scheidl Boglárka

teleálmodtam szörnyekkel / a szobát, közben felszáradok.

Bővebben ...
Műfordítás

Esther Kinsky (f. Blaschtik Éva): Messzebb látni

Fotó: Heike Steinweg

A délnyugati láthatár előtt emelkedő fal, úgy láttam, megnőtt, sokféle kékben, a földgörbület fölött közvetlen sötétlilában, a legfelső párarétegekben galambkékben játszó duzzanatként domborodott a tekintetem felé, a levegő mozdulatlan volt, és nyúlós.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Márta Júlia versei

Fotó: A szerző archívuma

Irizáló, kékeszöld gömbök egy kirakatban / a hamis istenek

Bővebben ...
Próza

Triebl Zsuzsanna: Körkötőtűk

Fotó: a szerző archívuma

A kötéspróba kijött-e, kérdezte tettetett közömbösséggel. Milyen kötéspróba, kérdezett vissza Sára, miközben megküzdött egy különösen szoros szemmel. A mama összeszorította az ajkát, és rántott egyet saját gombolyagján, hogy könnyebben szaladjon a fonál. Még hogy milyen kötéspróba, dohogott, legalább ennyit megtaníthatott volna az anyád.

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: A tápláléklánc csúcsán

Fotó: a szerző archívuma

Ugyanaz a póló lehetett rajtunk, más méretben, és ugyanazt a sapkát viselte, amit én a horgászosztályon vettem. Pedig Tibinek legjobban a babarózsaszín és hamupipőkekék állna. De a nagybátyám vadász és halász, és nem célja a ragyogás.

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Boszorkányok az Alföldön

Fotó: a szerző archívuma

A tarkóm bizsergett. Lassan körülnéztem, közben éreztem, mintha valaki mögöttem lenne. Hirtelen fordultam hátra, láttam elsuhanni. Rohanni kezdtem az ösvény felé. Hallottam, hogy a nyomomban van.

Bővebben ...
Költészet

Korpa Tamás: Tranzakciók VIII.

Fotó: Szentes Zágon

kérdezgettük egymást, de nem kérdeztük meg egymástól 

Bővebben ...
Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Fotó: Fazekas Nikoletta

Fodor Balázs versei

Ez nem a körúti villásreggelizők melankóliája. / Csak az idő tágította, egyre mélyülő harangtest bennünk, / amikor megkondul az önbecsülés, / de csökken a frekvenciatartománya.


Szárazedzés

A kontinens azon részén,
ahol ez a család
összesűrűsödött,  

az újrahasznosítás mechanizmusa
nem követeli meg az üvegvisszaváltás
hagyományának ismeretét.

Már nem az érzelmek
hiánygazdaságából származik
a testek betétdíja.

Ha tudod,
melyik vonalon szállítják
az össztermelés legalább
huszonöt százalékát,
azt igyekezz elkerülni.

De tudd azt is,  
hogy a domborzati térképek
mélyföldeket jelző

mezőit már próbálja
betölteni a zavar
agronómiája.

Nem is teljesen
eredménytelenül.
Ahol egyszer óceán,
ott ma búzaföld hullámzik.

Az egykori termelőszövetkezetek
ásatásai most ammonitesz
lenyomataink lelőhelyei.

De a kovászhoz őrölni is kell.
Minden megszáradt
kenyér abortusz.

És ne hidd,
hogy nem telhetnek meg újra
sókristályokkal a medencék,

csak tartsd szem előtt,
hogy az úszás reflexszerű mozdulataira
a jövőben még szükségünk lehet.


Víg utca

Marinának és Gergőnek

Minden szivárgó vízcső fölött
felrepedezik az aszfalt előbb vagy utóbb.
Mint az álom, ahogy egyre gyakrabban
ébredünk meg éjszakánként.

Ez nem a körúti villásreggelizők melankóliája.
Csak az idő tágította, egyre mélyülő harangtest bennünk,
amikor megkondul az önbecsülés,
de csökken a frekvenciatartománya.

Akár az elfeledett életformák.
A darwini biodráma lebomló
szénizotópjainak sugárzásnyomairól
talán jobb nem is venni tudomást,

mert túl könnyen leszünk az újrafelfedezéstől
megrészegült régészek, és dülöngélünk lefelé
a véleményökonómia tárnáiban.  
Nem hinném, hogy apáink álmai lennénk.

Elárvulunk, közösen a végső
elbizonytalanodás peremvidékén.
Úgy ropognak a kiszáradt agyagtáblák,
mint a megavasodott csokimikulás.

Csomagolásából sapkát és páncélt készítünk.
Szánkban szavakká olvadnak a mondatok,
majd betűkké, ahogy eltűnünk magunkból.
De mielőtt az afázia végleg eluralkodik rajtunk,

fogjátok meg egymás kezét,
mint az intézményesített gyerekek,
ha kell, hát szutykos kézzel is,
és súgjatok vidám éneket.


Fodor Balázs 1981-ben született Budapesten. Első kötete Kozmológiai állandó címmel jelent meg 2019-ben a FISZ gondozásában.