Taizs Gergő versei
- Részletek
- Írta: Taizs Gergő
majd mezítlábas táncra kelt / ajkáról leolvastam a saját képmására formált mondókát hogy / bab-bab-ba bab-bab-ba
Noé péntek esti lázálma kórházi ágyán
Halványkék hömpölygés zsong a mellkasban.
Foszlik a szívizom, szivárog langyos
szövetközti folyam, lassan elhagyja
medrét, s magát. Némák a vészharangok,
üres kondulás: üllő, kengyel, vatta,
kalapács. Víz alatt tompák a hangok.
A kórtermi hőhullámok felcsapnak,
süllyed a bárka, pusztulnak galambok.
Galambok pusztulnak, olajfolt hegyén-
hátán, lángol a fedélzet. Türelem,
zengzetes szólam hirdeti: nincs veszély.
Műanyag tasak, tű, kanül. Üveges
tekintet: tengerben úszó űrszemét.
Még tánc van, ének. Toxikus ütemek.
…tudni akarják mit cselekszenek
Leának barátsággal
1
elmesélted hogy gyerekként gyakran a mosdókagylóba
ültél a faliszekrény tükreit addig állítgattad míg
a vonásaidat fürkésző szempár sokszorozva tekintett rád
hosszasan bámultad mélységét és gyöngysorként fűzted
tekintetedre a teremtett végtelen zsugorodó tereit
mit hoztál magaddal mit hagytál ott meddig
visszhangoztál faggattalak de megfontoltan hallgattál
megszokás hogy mindent tudni akarunk válaszoltad végül
miközben a bizonyosság nem több mint a hit háziasítása
2
bagdadban bagdadban
ülnek az arabok az ablakban
száraz teveszőrt fúj a szél
s az egyik öreg így mesél
énekelted a mandulaszemű gyerekeknek szállásod fából
fabrikált teraszán egyikőjük felmutatta frissen festett rajzát
tele páradús trópusi színekkel pettyek és hullámvonalak
gondosan tervezett káoszával majd mezítlábas táncra kelt
ajkáról leolvastam a saját képmására formált mondókát hogy
bab-bab-ba bab-bab-ba
3
rejtett rendszereinkről torokszakadásig hallgatunk
mondtad sokan úgy élnek hogy tagadhatatlan rothadással
mit sem sejtenek életük végéig engedelmesen húzzák az igét
mi mégis beszélgettünk E.-ről A.-ról te azért készülsz a hegyekbe
viaszpálmák és encenillok közé hogy a szertartáson találkozz
A.-val és lehámozd magadról a túlviselt tűzornamentikát
én azért indulok a hegyekbe hogy levessem tehetetlenségemet
és E. gravitációs mezejét a csertölgyek csendjével árnyékoljam
az erdő közel enged magadhoz feltárja előtted a nem-tudás
titkát üzented ezer kilométerek tükörmély távlatából
4
a szökési sebességről meséltem kinek mennyi energia szükséges
hogy elhagyja otthonát a szerelem képzetét vagy a személyt aki
a tükörből bámult rá mielőtt másik arcot növesztett de mit tegyünk
ha egyszer így van kérdezted ha korpaként pereg vállunkra az idő
és a kőszentek ölelése sem tompítja tudásvágyunk kényszerét
segíts elnevezni a neutroncsillagot kértelek szemem sarkában
a ráncok láncolatát halántékomon a hajszálér-koszorút
a magzatvíz-nosztalgiát és a látható végteleneket
Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészettudományi karán végezte Piliscsabán. Újságíróként, kulturális programszervezőként és kommunikációs szakemberként dolgozott. Első kötete Utasok címmel 2019-ben látott napvilágot, második Üvegidő című kötete 2021-ben, Visszhangok című harmadik kötete pedig 2022-ben jelent meg.
