Seres Lili Hanna: Apollón

Részletek

Írta: Seres Lili Hanna

A levegő remeg, vele a város. / Madár károg, varjú az, a jelenetből / hogy felriasszon: amit megpillantok, / jogcím nélkül nézem.

Hommage á Géczi János

A Hold legteljesebb természete
világít, rikító, vakító
táguló szemmel nézve az ablakból
világít, rikító, vakító
a Hold legteljesebb természete.

Csúszik, szemben a fénylő aszfalttal,
majd a levegő átlátszó felvonóján
emelkedik a betonházak fölé,
lebeg egyre feljebb.

A levegő remeg, vele a város.
Madár károg, varjú az, a jelenetből
hogy felriasszon: amit megpillantok,
jogcím nélkül nézem.
Ébenbőrűnek látom, de tollbundáján
egy pár fehér, holdudvaros öreg szál.

Aki őt meglátom, a hős, én vagyok-e
vagy ő, mint aki teremtett engem
őt megtalálnom?

A mítosz helye húzódik itt meg,
hol vétségek születnek és bűnhődések,
és beletaposva lábnyom a friss aszfaltban, ahová
az elhagyott szülőhelyet nézni visszajárnak,
mint nappali fény a repedt ablakpárkányra,
a mellékszereplők, akik maradtak
seregnyi szomjas főszerepre.

A villanyoszlopok hegységében
a fényszennyezés foltjaiban lebeg.

Most is lehetne mondani, hogy rácsattan
az antik istenek sorsa, a varjúcsőr formájú fátum,
a csikkekre hull, amit eddig megkímélt,
a tört csigaház eső után, a nyálkás szilánkok,
hogy legyen a vers olvasójának panaszra ok,
de nem.

Elhúzza a függönyt a kísértő mozdulat,
szemembe simul a Hold.

Seres Lili Hanna (1993) költő, szerkesztő, irodalmár. Első kötete Várunk címmel jelent meg a FISZ-nél 2019-ben. Jelenleg a doktoriját írja az ELTE-n. a második kötetén dolgozik és a Közélet Iskolája munkatársa.