Seres Lili Hanna: Apollón
- Részletek
- Írta: Seres Lili Hanna
A levegő remeg, vele a város. / Madár károg, varjú az, a jelenetből / hogy felriasszon: amit megpillantok, / jogcím nélkül nézem.
Hommage á Géczi János
A Hold legteljesebb természete
világít, rikító, vakító
táguló szemmel nézve az ablakból
világít, rikító, vakító
a Hold legteljesebb természete.
Csúszik, szemben a fénylő aszfalttal,
majd a levegő átlátszó felvonóján
emelkedik a betonházak fölé,
lebeg egyre feljebb.
A levegő remeg, vele a város.
Madár károg, varjú az, a jelenetből
hogy felriasszon: amit megpillantok,
jogcím nélkül nézem.
Ébenbőrűnek látom, de tollbundáján
egy pár fehér, holdudvaros öreg szál.
Aki őt meglátom, a hős, én vagyok-e
vagy ő, mint aki teremtett engem
őt megtalálnom?
A mítosz helye húzódik itt meg,
hol vétségek születnek és bűnhődések,
és beletaposva lábnyom a friss aszfaltban, ahová
az elhagyott szülőhelyet nézni visszajárnak,
mint nappali fény a repedt ablakpárkányra,
a mellékszereplők, akik maradtak
seregnyi szomjas főszerepre.
A villanyoszlopok hegységében
a fényszennyezés foltjaiban lebeg.
Most is lehetne mondani, hogy rácsattan
az antik istenek sorsa, a varjúcsőr formájú fátum,
a csikkekre hull, amit eddig megkímélt,
a tört csigaház eső után, a nyálkás szilánkok,
hogy legyen a vers olvasójának panaszra ok,
de nem.
Elhúzza a függönyt a kísértő mozdulat,
szemembe simul a Hold.
Seres Lili Hanna (1993) költő, szerkesztő, irodalmár. Első kötete Várunk címmel jelent meg a FISZ-nél 2019-ben. Jelenleg a doktoriját írja az ELTE-n. a második kötetén dolgozik és a Közélet Iskolája munkatársa.
