Hírlevél feliratkozás

Keresés

Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
Fotó: Sükösd Emese

Kádes

Az egyiptomi felhólyagosodott tenyeréből sütött az isten testmelege. Miriam még sosem látott ilyen közönnyel viselt fájdalmat. Miért tetted, bámult az összeégett bőrre.

(főnév) felszentelt hely 100 km-re Hebrontól délre;

itt halt meg Miriam, miután 38 éven át vándorolt a pusztában.

 

I.

Az egyiptomi némán állt egy agyagkorsóval a próféta sátra előtt.

Miriam unta a sivatagot, a szárazságot, a szagokat. Amikor észrevette őt, nem lepődött meg. Mióta mezítláb átsétált egy tenger fenekén, nehéz volt meglepni. 

Mesélj nekem, kérte az egyiptomi,

és Miriam lábához tette a korsót.

Mély, forró akcentusa volt, akár a Nílus népének.

Miriam akkor már napok óta nem hallott emberi hangot: féltek tőle, ahogy Mózestől is. Jahve közelségétől mindenki félt.

Mit szeretnél tudni, kérdezte.

Meséld el az álmaidat, felelte az egyiptomi.

Miriam bólintott, fejében képek kavarogtak Kánaán fekete földjéről, dús szőlőfürtjeiről. Hirtelen kiszáradt a szája. Beleivott a korsóba; a víz poshadt volt és langyos. 

Unta a sivatagot.

 

II.

Az egyiptomi kifésülte Miriam haját,

finoman szétválasztva az izzadtságtól összetapadt tincseket.

Mit láttál ma éjjel, kérdezte.

Rosszul aludtam, hazudta Miriam.

(Pusztaságot láttam, sarló alá hajló búzaföldeket. Öreg voltam és magányos, mint a beomlott kút. Egy aratót láttam, akinek érintése hűvös, mint az árnyék. A Nílus nyelvén beszélt, azt mondta, néped az én népem, Istened az én Istenem.)

Te miért jöttél ki Egyiptomból, kérdezett vissza.

A csontfésű egy másodpercre megakadt az őszülő hajban, majd siklott tovább. Az egyiptomi visszanyelte a választ.

(Kegyetlenebb istent kellett keresnem, mint Ámon Ré, olyat, aki vért fakaszt a Nílusból, csordákat és elsőszülötteket gyilkol a népéért. Próféta, te nem tudod, milyen könnyen válik az otthon szitokszóvá az erőszak nyelvein.)

Nem csak ti éltetek ott bezárva, felelte végül halkan.

 

III.

Az egyiptomi felhólyagosodott tenyeréből sütött az isten testmelege.

Miriam még sosem látott ilyen közönnyel viselt fájdalmat.

Miért tetted, bámult az összeégett bőrre.

Az egyiptomi behunyta a szemét. A Jahve tűzoszlopába tartott keze tompán, befelé lángolt. Megnyugtatta ez a fantomégés, a hatalom tapintható jelenléte.

Meg akartam érinteni az istened, felelte végül.

Miriam felnézett rá,

ki akarta mondani az igazságot, a tiszta és szégyentelen igazságot,

ehelyett Kánaán fekete földjéről, dús szőlőfürtjeiről beszélt.

Unta a sivatagot.


Bodor Emese 2004-ben született Budapesten, az ELTE pszichológia alapszakos hallgatója. Verset, prózát és cikkeket publikál, az f21.hu és a Nincs online folyóirat újságírója, szabadidejében dramaturg és sufniaktivista. Szeret Kafkát és horoszkópokat olvasni.