Kádes
- Részletek
- Írta: Bodor Emese
Az egyiptomi felhólyagosodott tenyeréből sütött az isten testmelege. Miriam még sosem látott ilyen közönnyel viselt fájdalmat. Miért tetted, bámult az összeégett bőrre.
(főnév) felszentelt hely 100 km-re Hebrontól délre;
itt halt meg Miriam, miután 38 éven át vándorolt a pusztában.
I.
Az egyiptomi némán állt egy agyagkorsóval a próféta sátra előtt.
Miriam unta a sivatagot, a szárazságot, a szagokat. Amikor észrevette őt, nem lepődött meg. Mióta mezítláb átsétált egy tenger fenekén, nehéz volt meglepni.
Mesélj nekem, kérte az egyiptomi,
és Miriam lábához tette a korsót.
Mély, forró akcentusa volt, akár a Nílus népének.
Miriam akkor már napok óta nem hallott emberi hangot: féltek tőle, ahogy Mózestől is. Jahve közelségétől mindenki félt.
Mit szeretnél tudni, kérdezte.
Meséld el az álmaidat, felelte az egyiptomi.
Miriam bólintott, fejében képek kavarogtak Kánaán fekete földjéről, dús szőlőfürtjeiről. Hirtelen kiszáradt a szája. Beleivott a korsóba; a víz poshadt volt és langyos.
Unta a sivatagot.
II.
Az egyiptomi kifésülte Miriam haját,
finoman szétválasztva az izzadtságtól összetapadt tincseket.
Mit láttál ma éjjel, kérdezte.
Rosszul aludtam, hazudta Miriam.
(Pusztaságot láttam, sarló alá hajló búzaföldeket. Öreg voltam és magányos, mint a beomlott kút. Egy aratót láttam, akinek érintése hűvös, mint az árnyék. A Nílus nyelvén beszélt, azt mondta, néped az én népem, Istened az én Istenem.)
Te miért jöttél ki Egyiptomból, kérdezett vissza.
A csontfésű egy másodpercre megakadt az őszülő hajban, majd siklott tovább. Az egyiptomi visszanyelte a választ.
(Kegyetlenebb istent kellett keresnem, mint Ámon Ré, olyat, aki vért fakaszt a Nílusból, csordákat és elsőszülötteket gyilkol a népéért. Próféta, te nem tudod, milyen könnyen válik az otthon szitokszóvá az erőszak nyelvein.)
Nem csak ti éltetek ott bezárva, felelte végül halkan.
III.
Az egyiptomi felhólyagosodott tenyeréből sütött az isten testmelege.
Miriam még sosem látott ilyen közönnyel viselt fájdalmat.
Miért tetted, bámult az összeégett bőrre.
Az egyiptomi behunyta a szemét. A Jahve tűzoszlopába tartott keze tompán, befelé lángolt. Megnyugtatta ez a fantomégés, a hatalom tapintható jelenléte.
Meg akartam érinteni az istened, felelte végül.
Miriam felnézett rá,
ki akarta mondani az igazságot, a tiszta és szégyentelen igazságot,
ehelyett Kánaán fekete földjéről, dús szőlőfürtjeiről beszélt.
Unta a sivatagot.
Bodor Emese 2004-ben született Budapesten, az ELTE pszichológia alapszakos hallgatója. Verset, prózát és cikkeket publikál, az f21.hu és a Nincs online folyóirat újságírója, szabadidejében dramaturg és sufniaktivista. Szeret Kafkát és horoszkópokat olvasni.
