Hírlevél feliratkozás

Keresés

Folyó/irat/mentés

Irodalom apokalipszis idején ‒ folyóiratszemle 2024 őszén

Montázs: SZIFONline

Újra meg újra meglep, hogy az egyre nehezebb kulturális és gazdasági körülmények közepette az egyes irodalmi folyóiratok milyen magas színvonalú lapszámokat képesek kihozni a nyomdákból. Úgy tűnik, lehet bármilyen mély a mocsár, a lótusz megleli a módját, hogy felemelkedjen. A napról napra veszélyeztetettebb folyóirat-kultúra relevanciáját, úgy gondolom, az alábbi, általam választott lapszámok háromszorosan igazolják.

Bővebben ...
Próza

Bethlenfalvy Gergely: Fekete prizma (részletek)

Fotó: Bethlenfalvy Péter

Amikor a keskeny résen át fénypászma hull az alkimista szobájába és felragyogtatja a kristályokat, gömböket, triangulumokat, a jelenség éppúgy ámulattal tölti el, mint egy mérték szerint szerkesztett körmondat, amelynek utóbb egyetlen pontján megszegik rendjét vagy elrontják ritmusát.

Bővebben ...
Költészet

Déri Anna: Hagyom

Fotó: Kovalovszki Rita

egyik születésnapomon küldte át nekem őket, / azóta nem fogadom a hívásait

Bővebben ...
Próza

Szabó Benedek: A védnök

Fotó: a szerző archívuma

A férfi furcsállta, hogy őt, a díj védnökét meg sem említették, pedig mégiscsak rajta keresztül sikerült elérni, hogy az elöljáróság rábólintson az eseményre. Ha senki sem udvariaskodik, ő sem fog másképp tenni, gondolta. Hanyagul M. elé sétált, gratulált a díjhoz, kezet csókolt neki, majd elkezdte kihúzkodni az égszínkék kötőtűket a nyakából.

Bővebben ...
Költészet

Bozóky Balázs versei

Fotó: Raimonds Platacis

Talán ez a növény mégsem virág, / hanem kétszínű parazita, / ami oxigént se termel.

Bővebben ...
Próza

Borsos Bence: Roni

Fotó: a szerző archívuma

Az egyik kollégámat, aki hozta nekünk a speedet, pont így kapcsolták le két hete. Egy afteres hajnalon lement a boltba, odalépett hozzá egy bőrdzsekis, napszemüveges forma, hogy tud-e neki segíteni. Persze, hogy tudott, hiszen mindig volt nála valamennyi. Ez volt az utolsó sztori, amit hallottunk róla. De nem kellene erre gondolnom, mert a ledzsalóban könnyen bepánikolok.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Viktória versei

Fotó: Szabolcsi Ágnes

Idegentest. Vándorol a bőr alatt. / A vénák legyezőit kékre festi, / a hajszálerekben visszafordul.

Bővebben ...
Műfordítás

Vasco d'Agnese: A buszon

Fotó: a szerző archívumából

Idővel a hajuk megőszül, a lépteik lelassulnak, elbizonytalanodnak, a napok rövidebbek lesznek, és attól kezdve minden perc az életük utolsó perce lesz

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

Rabok foglalkoztatnak rabokat / az újra simított falak sokadik üzemében.

Bővebben ...
Próza

Palotai Péter: Műtéti sziluett

Fotó: Fejes Márton

 

Mintha csak egy kannibál hentespultja fölé kitűzött ábrát nézegetnénk, amire az van írva, hogy az emberi test részei. Amikor kimozdulok otthonról, ezek a sziluettek segítenek a túlélésben. Jobban vagyok. Visszaülök, még senki se foglalta el a helyemet. A kismutató megint fordult egyet. A könyökömmel a térdemre támaszkodom, az arcomat a tenyerembe engedem. A szemhéjam mögött foltok úszkálnak. Anyuka azt mondta, amikor kisfiú voltam, hogy csak bánat jár a nyomomban, majd megsimogatta a fejemet.

Bővebben ...
Költészet

Agóts Mátyás versei

Fotó: A szerző archívuma

sose szabadott beszélni / pedig volt mikor minden pesti / tudta hogy a hatvankettedik és a hatvannegyedik perc között / a szűcs sanyi / lebeg

Bővebben ...
Fotó: Háló Margit

Kék címke

Másnap reggel anyánk összepakolta két skálás reklámszatyorba a Sanyi bácsi összes kincsét, és elűzte őt a birodalomból. Kidobta az összes sárga cetlit, aztán a vállamra tette a kezét, és azt mondta, mostantól neked kell vigyázni az öcsédre, mert nekem ott van a háromműszak.


Aztán az apánk nem mondta soha többet anyánknak, hogy szeretlek, csak az öcsém meg én. Anyánk meg azt, hogy csak ti maradtatok nekem, ti vagytok az én két kis hercegem.

Különös királyság volt a miénk, nálunk minden fordítva volt. A nappal volt az éjszaka, az éjszaka a nappal, a ruhagyári háromműszak átcímkézett mindent. Akárcsak anyánk, aki egyedül irányította a szobakonyhás birodalmat hűtőre ragasztott színes cédulákkal. A kék címke volt az enyém, a zöld az öcsémé. Volt sárga is, a Sanyi bácsié. Ő két hónapig lakott nálunk. Jó az, hogy itt van, legalább éjjel vigyáz rátok, mondta anyánk, mert nekem ott van a háromműszak.

Sanyi bácsi buzgón vigyázott ránk és fegyelmezett minket, sőt majdnem királlyá is koronáztuk, csak ekkor véletlenül az öcsém orra a neveléstől összevérezte az ágyat. Másnap reggel anyánk összepakolta két skálás reklámszatyorba a Sanyi bácsi összes kincsét, és elűzte őt a birodalomból. Kidobta az összes sárga cetlit, aztán a vállamra tette a kezét, és azt mondta, mostantól neked kell vigyázni az öcsédre, mert nekem ott van a háromműszak.

Anyánk nappal aludt, így éjszaka az öcsémmel elfoglaltuk a nagyágyat, a kék és zöld címkehercegek. Összebújtunk a takaró alatt, és horrorfilmeket néztünk, aztán történeteket meséltünk egymásnak az éjfélkor támadó farkasemberről, a púpos gyerekrablóról, aki kitépi a kisfiúk máját és a zombiról, aki megeszi az emberek szemét. Ismertük a vámpírok elpusztításának tizenkét titkos módját, és démonűző fakeresztet tartottunk az ágy alatt, hogy védve legyünk az alulról támadó szörnyek ellen. Megesküdtünk egymásnak, hogy ha valamelyikünk zombivá változik, a másikunk habozás nélkül fogja átdöfni a szívét.

Alkonyattól pirkadatig démonvadászok voltunk. A próbatételeink minden nap változtak, csak a papírok színe volt állandó.

Sanyi bácsi után már nem jött több sárga címkés lovag, csak a kék és a zöld váltogatta egymást a hűtőajtón.

Vegyél tejet. Mosogass el. Fizesd be a csekket. Fizesd ki az albérletet. Tanulj az öcséddel. Ez állt a kékeken. Kifizettem, befizettem, tanultam, megvettem, mosogattam, és közben szörnyölő fakést faragtam kőrisfából, hogy megvédjem magunkat a zombiktól és vámpíroktól, a púposoktól és a farkasemberektől, míg anyánkat fogva tartotta a háromműszak.

Vigyáztam a ruháimra, hogy az öcsém meg tudja örökölni őket. Vigyáztam az öcsémre, és megvédtem azoktól, akik kigúnyolták, mert a megörökölt ruháimat hordta.

Magamat már nem tudtam megvédeni, hiába verekedtem én a legjobban. Mintha zombik támadtak volna rám. A szörnyölő fakésem a kabátomban volt, elővettem, védekeztem. A zombiknál csak a tanárok erősebbek. Az igazgatói irodában elvették a fegyveremet, és elmentek anyánkért. A kék címkén aznap az állt: tej, kenyér, csekkbefizetés. De nem értem haza, míg bezárt a posta és a bolt.

Egyedül neveli a két gyereket, nevelőotthonban nőtt fel, se apja, se anyja, mit vársz tőle, mondta valaki a másik irodában. Vagy nevelő, vagy javítóintézet lesz, majd megmondja a rendőr. Az a szerencse, hogy jó helyen szúrta meg. Ha kiengedik, legfeljebb viszi magával az anyja dolgozni, már csak két évig tanköteles. Erkölcsi nélkül még mindig ott van a háromműszak.


Szarvas Ferenc 1972-ben, Debrecenben született, a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi karán szerzett MBA végzettséget. Több, mint húsz éve informatikával foglalkozik, jelenleg is egy informatikai vállalkozást vezet. Másfél éve jár Lackfi János kreatív írás kurzusára, azóta ír rövidpózát és verset. Írásai a Szószóró, a Felhő Café, az Art’húr és a Szófa irodalmi portálokon jelentek meg. 2022-ben, Outsourcing című írásával megnyerte a PesText világirodalmi fesztivál Forrás hívószóra kiírt pályázatát.