Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Fotó: Háló Margit

Kék címke

Másnap reggel anyánk összepakolta két skálás reklámszatyorba a Sanyi bácsi összes kincsét, és elűzte őt a birodalomból. Kidobta az összes sárga cetlit, aztán a vállamra tette a kezét, és azt mondta, mostantól neked kell vigyázni az öcsédre, mert nekem ott van a háromműszak.


Aztán az apánk nem mondta soha többet anyánknak, hogy szeretlek, csak az öcsém meg én. Anyánk meg azt, hogy csak ti maradtatok nekem, ti vagytok az én két kis hercegem.

Különös királyság volt a miénk, nálunk minden fordítva volt. A nappal volt az éjszaka, az éjszaka a nappal, a ruhagyári háromműszak átcímkézett mindent. Akárcsak anyánk, aki egyedül irányította a szobakonyhás birodalmat hűtőre ragasztott színes cédulákkal. A kék címke volt az enyém, a zöld az öcsémé. Volt sárga is, a Sanyi bácsié. Ő két hónapig lakott nálunk. Jó az, hogy itt van, legalább éjjel vigyáz rátok, mondta anyánk, mert nekem ott van a háromműszak.

Sanyi bácsi buzgón vigyázott ránk és fegyelmezett minket, sőt majdnem királlyá is koronáztuk, csak ekkor véletlenül az öcsém orra a neveléstől összevérezte az ágyat. Másnap reggel anyánk összepakolta két skálás reklámszatyorba a Sanyi bácsi összes kincsét, és elűzte őt a birodalomból. Kidobta az összes sárga cetlit, aztán a vállamra tette a kezét, és azt mondta, mostantól neked kell vigyázni az öcsédre, mert nekem ott van a háromműszak.

Anyánk nappal aludt, így éjszaka az öcsémmel elfoglaltuk a nagyágyat, a kék és zöld címkehercegek. Összebújtunk a takaró alatt, és horrorfilmeket néztünk, aztán történeteket meséltünk egymásnak az éjfélkor támadó farkasemberről, a púpos gyerekrablóról, aki kitépi a kisfiúk máját és a zombiról, aki megeszi az emberek szemét. Ismertük a vámpírok elpusztításának tizenkét titkos módját, és démonűző fakeresztet tartottunk az ágy alatt, hogy védve legyünk az alulról támadó szörnyek ellen. Megesküdtünk egymásnak, hogy ha valamelyikünk zombivá változik, a másikunk habozás nélkül fogja átdöfni a szívét.

Alkonyattól pirkadatig démonvadászok voltunk. A próbatételeink minden nap változtak, csak a papírok színe volt állandó.

Sanyi bácsi után már nem jött több sárga címkés lovag, csak a kék és a zöld váltogatta egymást a hűtőajtón.

Vegyél tejet. Mosogass el. Fizesd be a csekket. Fizesd ki az albérletet. Tanulj az öcséddel. Ez állt a kékeken. Kifizettem, befizettem, tanultam, megvettem, mosogattam, és közben szörnyölő fakést faragtam kőrisfából, hogy megvédjem magunkat a zombiktól és vámpíroktól, a púposoktól és a farkasemberektől, míg anyánkat fogva tartotta a háromműszak.

Vigyáztam a ruháimra, hogy az öcsém meg tudja örökölni őket. Vigyáztam az öcsémre, és megvédtem azoktól, akik kigúnyolták, mert a megörökölt ruháimat hordta.

Magamat már nem tudtam megvédeni, hiába verekedtem én a legjobban. Mintha zombik támadtak volna rám. A szörnyölő fakésem a kabátomban volt, elővettem, védekeztem. A zombiknál csak a tanárok erősebbek. Az igazgatói irodában elvették a fegyveremet, és elmentek anyánkért. A kék címkén aznap az állt: tej, kenyér, csekkbefizetés. De nem értem haza, míg bezárt a posta és a bolt.

Egyedül neveli a két gyereket, nevelőotthonban nőtt fel, se apja, se anyja, mit vársz tőle, mondta valaki a másik irodában. Vagy nevelő, vagy javítóintézet lesz, majd megmondja a rendőr. Az a szerencse, hogy jó helyen szúrta meg. Ha kiengedik, legfeljebb viszi magával az anyja dolgozni, már csak két évig tanköteles. Erkölcsi nélkül még mindig ott van a háromműszak.


Szarvas Ferenc 1972-ben, Debrecenben született, a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi karán szerzett MBA végzettséget. Több, mint húsz éve informatikával foglalkozik, jelenleg is egy informatikai vállalkozást vezet. Másfél éve jár Lackfi János kreatív írás kurzusára, azóta ír rövidpózát és verset. Írásai a Szószóró, a Felhő Café, az Art’húr és a Szófa irodalmi portálokon jelentek meg. 2022-ben, Outsourcing című írásával megnyerte a PesText világirodalmi fesztivál Forrás hívószóra kiírt pályázatát.