Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Fotó: Háló Margit

Kék címke

Másnap reggel anyánk összepakolta két skálás reklámszatyorba a Sanyi bácsi összes kincsét, és elűzte őt a birodalomból. Kidobta az összes sárga cetlit, aztán a vállamra tette a kezét, és azt mondta, mostantól neked kell vigyázni az öcsédre, mert nekem ott van a háromműszak.


Aztán az apánk nem mondta soha többet anyánknak, hogy szeretlek, csak az öcsém meg én. Anyánk meg azt, hogy csak ti maradtatok nekem, ti vagytok az én két kis hercegem.

Különös királyság volt a miénk, nálunk minden fordítva volt. A nappal volt az éjszaka, az éjszaka a nappal, a ruhagyári háromműszak átcímkézett mindent. Akárcsak anyánk, aki egyedül irányította a szobakonyhás birodalmat hűtőre ragasztott színes cédulákkal. A kék címke volt az enyém, a zöld az öcsémé. Volt sárga is, a Sanyi bácsié. Ő két hónapig lakott nálunk. Jó az, hogy itt van, legalább éjjel vigyáz rátok, mondta anyánk, mert nekem ott van a háromműszak.

Sanyi bácsi buzgón vigyázott ránk és fegyelmezett minket, sőt majdnem királlyá is koronáztuk, csak ekkor véletlenül az öcsém orra a neveléstől összevérezte az ágyat. Másnap reggel anyánk összepakolta két skálás reklámszatyorba a Sanyi bácsi összes kincsét, és elűzte őt a birodalomból. Kidobta az összes sárga cetlit, aztán a vállamra tette a kezét, és azt mondta, mostantól neked kell vigyázni az öcsédre, mert nekem ott van a háromműszak.

Anyánk nappal aludt, így éjszaka az öcsémmel elfoglaltuk a nagyágyat, a kék és zöld címkehercegek. Összebújtunk a takaró alatt, és horrorfilmeket néztünk, aztán történeteket meséltünk egymásnak az éjfélkor támadó farkasemberről, a púpos gyerekrablóról, aki kitépi a kisfiúk máját és a zombiról, aki megeszi az emberek szemét. Ismertük a vámpírok elpusztításának tizenkét titkos módját, és démonűző fakeresztet tartottunk az ágy alatt, hogy védve legyünk az alulról támadó szörnyek ellen. Megesküdtünk egymásnak, hogy ha valamelyikünk zombivá változik, a másikunk habozás nélkül fogja átdöfni a szívét.

Alkonyattól pirkadatig démonvadászok voltunk. A próbatételeink minden nap változtak, csak a papírok színe volt állandó.

Sanyi bácsi után már nem jött több sárga címkés lovag, csak a kék és a zöld váltogatta egymást a hűtőajtón.

Vegyél tejet. Mosogass el. Fizesd be a csekket. Fizesd ki az albérletet. Tanulj az öcséddel. Ez állt a kékeken. Kifizettem, befizettem, tanultam, megvettem, mosogattam, és közben szörnyölő fakést faragtam kőrisfából, hogy megvédjem magunkat a zombiktól és vámpíroktól, a púposoktól és a farkasemberektől, míg anyánkat fogva tartotta a háromműszak.

Vigyáztam a ruháimra, hogy az öcsém meg tudja örökölni őket. Vigyáztam az öcsémre, és megvédtem azoktól, akik kigúnyolták, mert a megörökölt ruháimat hordta.

Magamat már nem tudtam megvédeni, hiába verekedtem én a legjobban. Mintha zombik támadtak volna rám. A szörnyölő fakésem a kabátomban volt, elővettem, védekeztem. A zombiknál csak a tanárok erősebbek. Az igazgatói irodában elvették a fegyveremet, és elmentek anyánkért. A kék címkén aznap az állt: tej, kenyér, csekkbefizetés. De nem értem haza, míg bezárt a posta és a bolt.

Egyedül neveli a két gyereket, nevelőotthonban nőtt fel, se apja, se anyja, mit vársz tőle, mondta valaki a másik irodában. Vagy nevelő, vagy javítóintézet lesz, majd megmondja a rendőr. Az a szerencse, hogy jó helyen szúrta meg. Ha kiengedik, legfeljebb viszi magával az anyja dolgozni, már csak két évig tanköteles. Erkölcsi nélkül még mindig ott van a háromműszak.


Szarvas Ferenc 1972-ben, Debrecenben született, a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi karán szerzett MBA végzettséget. Több, mint húsz éve informatikával foglalkozik, jelenleg is egy informatikai vállalkozást vezet. Másfél éve jár Lackfi János kreatív írás kurzusára, azóta ír rövidpózát és verset. Írásai a Szószóró, a Felhő Café, az Art’húr és a Szófa irodalmi portálokon jelentek meg. 2022-ben, Outsourcing című írásával megnyerte a PesText világirodalmi fesztivál Forrás hívószóra kiírt pályázatát.