Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina a Litmusz Műhelyben

Fotó: Simon Bettina

Vendégünk volt Simon Bettina író, költő, művészettörténész, aki szerint a „mi az irodalom?” kérdés maga az irodalom.

Bővebben ...
Költészet

Farkas Arnold Levente versei

Fotó: A szerző archívuma.

hallottalak sírni uram / de a könnyed bizonytal / an bizonytalan minden

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina - Kerber Balázs - Körtesi Márton: Az éjszaka fényszíve

Fotó: Litmusz Műhely

Ömlik belőlem / a malőr, idegesen bámulom a csillárt, / a hátam mögött érzem a fintorgást, / és megtölti az éjszaka kezemben a poharat.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Gergely versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba / szorult mákszemként hallgatunk 

Bővebben ...
Próza

Palotai Péter: Limbó Hintó

Fotó: Fejes Márton

Most, hogy járműtulajdonossá válok, eldöntöttem, hogy vállalkozni fogok – haladjunk a korral –, és Pityuval közösen csapatjuk majd az utakon. Szóval, modernizálunk. Megyünk az úri negyedbe, szekérrel. Nem is hinné el senki, mi mindent kidobnak a naccságák. Mi meg begyűjtjük, de most már majd ipari mértékben, nem csak úgy kicsiben. A hasznos limlom megy a zsibire, eladjuk. 

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Ideje a megbecsülésnek - Lapszemle irodalmi folyóiratok december és januári lapszámaiból

Montázs: SZIFONline

Talán senki nem vitatja, hogy a magyar irodalmi folyóiratok minősége messze túlszárnyalja azt, amit egyre szűkösebb anyagi támogatottságuk megengedne. Emiatt lapszemlém vélhetően akkor járna el helyesen, ha minden egyes december-januári megjelenést végigvenne. Ez azonban egy jótékony, ám voltaképp megúszós írást eredményezne. Merthogy miután befutott a felkérés e feladat elvégzésére, – hogy a lapszemle ne ,,csak” lapszemle legyen – zsigerből egészen más gondolatok is elkezdtek kavarogni bennem, melyeknek közös pontjaként tűnt fel a talán folyóiratszemlébe nem illő illetlen kérdés, hogy mi az, ami hiányzik?

Bővebben ...
Költészet

Szűcs Anna Emília: a körmök rossz sorrendben nőnek

Fotó: Ladányi Jancsó Jákob

azt hajtogatod, a rosszul megválasztott szavak ölnek, / de szerintünk a jól megválasztottak is

Bővebben ...
Költészet

Majláth Ákos versei

Fotó: Gyéresi Orsolya

A többi mag jó földbe esett. / Szárba szökkent ott a szégyen, / burjánzottak az önvádlás sötétzöld / levelei. Később termést hoztak: / gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot. / Egyik harmincszorost, / másik hatvanszorost, / sőt, volt amelyik százszorost.

Bővebben ...
Fotó: Háló Margit

Kék címke

Másnap reggel anyánk összepakolta két skálás reklámszatyorba a Sanyi bácsi összes kincsét, és elűzte őt a birodalomból. Kidobta az összes sárga cetlit, aztán a vállamra tette a kezét, és azt mondta, mostantól neked kell vigyázni az öcsédre, mert nekem ott van a háromműszak.


Aztán az apánk nem mondta soha többet anyánknak, hogy szeretlek, csak az öcsém meg én. Anyánk meg azt, hogy csak ti maradtatok nekem, ti vagytok az én két kis hercegem.

Különös királyság volt a miénk, nálunk minden fordítva volt. A nappal volt az éjszaka, az éjszaka a nappal, a ruhagyári háromműszak átcímkézett mindent. Akárcsak anyánk, aki egyedül irányította a szobakonyhás birodalmat hűtőre ragasztott színes cédulákkal. A kék címke volt az enyém, a zöld az öcsémé. Volt sárga is, a Sanyi bácsié. Ő két hónapig lakott nálunk. Jó az, hogy itt van, legalább éjjel vigyáz rátok, mondta anyánk, mert nekem ott van a háromműszak.

Sanyi bácsi buzgón vigyázott ránk és fegyelmezett minket, sőt majdnem királlyá is koronáztuk, csak ekkor véletlenül az öcsém orra a neveléstől összevérezte az ágyat. Másnap reggel anyánk összepakolta két skálás reklámszatyorba a Sanyi bácsi összes kincsét, és elűzte őt a birodalomból. Kidobta az összes sárga cetlit, aztán a vállamra tette a kezét, és azt mondta, mostantól neked kell vigyázni az öcsédre, mert nekem ott van a háromműszak.

Anyánk nappal aludt, így éjszaka az öcsémmel elfoglaltuk a nagyágyat, a kék és zöld címkehercegek. Összebújtunk a takaró alatt, és horrorfilmeket néztünk, aztán történeteket meséltünk egymásnak az éjfélkor támadó farkasemberről, a púpos gyerekrablóról, aki kitépi a kisfiúk máját és a zombiról, aki megeszi az emberek szemét. Ismertük a vámpírok elpusztításának tizenkét titkos módját, és démonűző fakeresztet tartottunk az ágy alatt, hogy védve legyünk az alulról támadó szörnyek ellen. Megesküdtünk egymásnak, hogy ha valamelyikünk zombivá változik, a másikunk habozás nélkül fogja átdöfni a szívét.

Alkonyattól pirkadatig démonvadászok voltunk. A próbatételeink minden nap változtak, csak a papírok színe volt állandó.

Sanyi bácsi után már nem jött több sárga címkés lovag, csak a kék és a zöld váltogatta egymást a hűtőajtón.

Vegyél tejet. Mosogass el. Fizesd be a csekket. Fizesd ki az albérletet. Tanulj az öcséddel. Ez állt a kékeken. Kifizettem, befizettem, tanultam, megvettem, mosogattam, és közben szörnyölő fakést faragtam kőrisfából, hogy megvédjem magunkat a zombiktól és vámpíroktól, a púposoktól és a farkasemberektől, míg anyánkat fogva tartotta a háromműszak.

Vigyáztam a ruháimra, hogy az öcsém meg tudja örökölni őket. Vigyáztam az öcsémre, és megvédtem azoktól, akik kigúnyolták, mert a megörökölt ruháimat hordta.

Magamat már nem tudtam megvédeni, hiába verekedtem én a legjobban. Mintha zombik támadtak volna rám. A szörnyölő fakésem a kabátomban volt, elővettem, védekeztem. A zombiknál csak a tanárok erősebbek. Az igazgatói irodában elvették a fegyveremet, és elmentek anyánkért. A kék címkén aznap az állt: tej, kenyér, csekkbefizetés. De nem értem haza, míg bezárt a posta és a bolt.

Egyedül neveli a két gyereket, nevelőotthonban nőtt fel, se apja, se anyja, mit vársz tőle, mondta valaki a másik irodában. Vagy nevelő, vagy javítóintézet lesz, majd megmondja a rendőr. Az a szerencse, hogy jó helyen szúrta meg. Ha kiengedik, legfeljebb viszi magával az anyja dolgozni, már csak két évig tanköteles. Erkölcsi nélkül még mindig ott van a háromműszak.


Szarvas Ferenc 1972-ben, Debrecenben született, a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi karán szerzett MBA végzettséget. Több, mint húsz éve informatikával foglalkozik, jelenleg is egy informatikai vállalkozást vezet. Másfél éve jár Lackfi János kreatív írás kurzusára, azóta ír rövidpózát és verset. Írásai a Szószóró, a Felhő Café, az Art’húr és a Szófa irodalmi portálokon jelentek meg. 2022-ben, Outsourcing című írásával megnyerte a PesText világirodalmi fesztivál Forrás hívószóra kiírt pályázatát.