Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Misina

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.

Bővebben ...
Költészet

Markó Béla versei

Fotó: Rab Zoltán

Egy városi kertben, a szinte / egymásba kapaszkodó házak között? / Felgyújtanánk a várost

Bővebben ...

Locker Dávid versei

nem bírtam megállni hogy megkérdezzem / hogy tudott elbaszni annál a spanyol lánynál száz eurót / kis hallgatás után csak annyit mondott / van egy olyan pillanat az ember életében / amikor száz euró nevetségesen olcsó összeg azért / hogy egy órára azt érezhesse / van benne szeretnivaló // ekkor azt hiszem nem csak azt értettem meg / honnan szerzi valódi piacát a prostitúció / hanem azt is / milyen szánalmas tud lenni a tehetetlenség / mert miközben átöleltem a srácot akivel felnőttem / csak annyit tudtam kinyögni / hogy nagyon szép vidék ez

 

 

Locker Dávid 1998-ban született Szatmárnémetiben. Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron végezte, jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója. Verseit eddig a KULTer.hu, a Helikon és a Műút közölte. Budapesten él.

 

 

Piackutatás

 

azon az éjszakán kétszer is bement a piros fények közé
először valami román kurvához tántorgott be
de a csaj miután leszopta
elterült mint egy darab kő
úgyhogy negyed óra után otthagyta
mert képtelen volt elélvezni

 

aztán mikor egy óra múlva másodjára jött ki
feltűnően hallgatott
és csak annyit válaszolt fojtott nevetéssel
hogy ezek a spanyol ribancok
tudnak valamit

 

másnap
mikor kimentünk a padhoz
ahol gyerekkorunk egy lényeges részét töltöttük
ahol először láttam az alpokat
és ahová búcsúzni mentünk
nem bírtam megállni hogy megkérdezzem
hogy tudott elbaszni annál a spanyol lánynál száz eurót
kis hallgatás után csak annyit mondott
van egy olyan pillanat az ember életében
amikor száz euró nevetségesen olcsó összeg azért
hogy egy órára azt érezhesse
van benne szeretnivaló

 

ekkor azt hiszem nem csak azt értettem meg
honnan szerzi valódi piacát a prostitúció
hanem azt is
milyen szánalmas tud lenni a tehetetlenség
mert miközben  átöleltem a srácot akivel felnőttem
csak annyit tudtam kinyögni
hogy nagyon szép vidék ez
mintha a szépség bármit is számítana annak
akit már mindenki
végképp elhagyott

 

 

Tájvers

 

egy tekintet halad át a délutánon
orrnyergén ablaküveg
előtte

 

egy mező
csíkvarsának hívják
mert az emberek a háború alatt ide jártak ki csíkokat fogni
mikor itt állt be a front
és a németek meg az oroszok felváltva söpörték ki a padlásokat
a réti csík egyébként egy aprócska hal
ami a mocsarakat kedveli
nekünk már nem jutottak belőlük
kádárék az egészet lecsapolták
csak gyíkok maradtak
akiket néha összefogdostunk
egyik nyáron az egyiknek kivágtam a szívét
hogy bátornak tűnjek a lány előtt akinek tetszeni akartam
de elismerés helyett
csak elhányta magát
és nyolcadikig nem beszélt velem

 

egy domb
oldala szabadkézzel húzott derékszög
itt zúgtam le tizenkét évesen arnold haverommal
először nem akaródzott
de végül rávett mert nem akartam egy gyáva köcsög lenni
nem értük el az alját
már félúton felborultunk egy gyökérben
akkor kurvára megijedtünk
de később
mikor inni kezdtünk
rendszerint elmeséltük a többieknek
és nosztalgiáztunk egy kéztörésen

 

egy hegy
tetején először a szüleimmel voltam
mikor még testvéreim sem voltak
és nem tudtam
hogy a szeretet felülírja az osztás törvényeit
később sátrazni jártunk ide a haverokkal
ami valójában borozást takart
aztán évek múltán r.-rel jöttem ide
gondoltam megmutatom neki felülről a gyerekkorom


piknikeztünk és innivaló híján a szelet kortyolgattuk
én tízpercenként a pólója alá nyúltam
hogy egyértelműek legyenek szándékaim
de neki nem volt kedve
meglátnak meg hasonlók
duzzogtam kicsit
de végtére is egy jó nap volt
tulajdonképpen azon a napon voltam r.-be utoljára szerelmes
azt hiszem valami olyasmi történhetett
hogy ahogy a gyík lába is rúgott egyet
mikor szívébe szúrtam az apámtól lopott sniccerem
úgy mi is boldogok voltunk
még utoljára