Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Tóth-Bertók Eszter: A lakáskulcs

Fotó: Csoboth Edina

Végül arra jut, hogy otthon hagyta. Talán be sem zárta az ajtót. Még sohasem fordult elő velem ilyen, szabadkozik, a nő, úgy tűnik, hisz neki, azt mondja, nagyon sajnálom, ő meg arra gondol, hogy tényleg, még sohasem fordult elő vele ilyen. Hazudik. 

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita gyerekversei

Fotó: A szerző archívuma

Amikor anyu teherbe esett, megijedtem. / Egy narancs növekedett a hasában, először

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A fehér út

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Olykor hollók rövid párbeszéde hallatszott a magasból – kvarara, kvakk-kvakk – aztán ismét csend borult a vidékre. Egyszer egy szarvasbika ugrott át előttünk az úton, csaknem megbotlott a mély árokban. Az előttünk járó férfi is hátrafordult a neszre, majd a bika eltűnt a sűrűben, ő pedig letért az útról és belépett a fák közé.

Bővebben ...
Költészet

Borsik Miklós versei

Fotó: A szerző archívuma

Ezután érkezik Sirokai Mátyás, / aki javasolja, hogy vigyázzak, / már megint a város a vers allegóriája.

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Beavatás

Fotó: Szilveszter József-Szabolcs

Nagyon tetszett egy fiú. Egy teadélutánon végre a közelébe férkőztem, azzal a tipikus odaadó és kedves vagyok módszerrel, amit aztán a későbbiekben is gyakran alkalmaztam. A tombolán nyert süteményem adtam neki, mert ő nagyon csalódott volt, hogy a tíz tombolájából egyet sem húztak ki. Átadtam a csokis sütit, ő megköszönte és még futtában megkérdezte, hogy miért ilyen kövér a lábad? 

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Kőszegi Nándor

milyen kínos volna, ha a mentőben / ezt kéne rólam lerángatni és feltárulna / igénytelen vagyok

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Akkor a tél

Fotó: Nemes Eszter

Szóval mi itt vagyunk, de nincs kire főzni, nincs ki után takarítani. Nincs munka! Nem maradhattunk tétlenül! Ha nincs tétje annak, hogy itt vagyunk, az nem jó senkinek sem, már morálisan. A munkáért kapunk fizetést, a fizetésért szabadságot. Munka nélkül honnan tudnánk, hogy mikor van szünetünk? Kellett valami munka, ami azáltal válik munkává, hogy addig, amíg nincs munka, ezt csináljuk. Napi nyolc órában. Nem valódi, persze. Műmunka. Mű téttel.

Bővebben ...
Költészet

Góz Adrienn versei

Fotó: A szerző archívuma

Háziállatnak nem alkalmas, felesleges, irtandó. / Igaz, prémje jól mutat.

Bővebben ...
Költészet

Kósa Eszter versei

Fotó: Vigh Levente

Így imádkozom. De nem rezzenek a bokrok, nem nyílik / meg az ég. Úgy jön az új évszak, ahogy szokott.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (III.)

Fotó: a szerző felvétele

Háztűznézőbe készült, így hát, hogy alkalomhoz illő legyen megjelenése, leporolta régi-régi öltözékeit.  Meg aztán olvasott Kantot és Moritzot, hogy jobban beilleszkedhessen az úri közegbe – aminek az eredménye csak annyi lett, hogy meggyűlölte a paragrafusokat, a késeket és faliórákat.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (II.)

Fotó: a szerző felvétele

(Legnagyobb tisztelői is csak találgattak. Egyesek azt mondták, feltétlen Borisznak kell lennie, erre mások úgy érveltek, hogy semmiképp nem lehet Borisz, mert az iszákos név, és hősünk kitűnő formában van, épp, ahogy az Andrejek szoktak kinézni. Jómagam egy bizalmasamtól tudtam meg a valós nevét – tehát azt, hogy Arkagyij Pridurovicsnak hívják, s ez vitán felül áll, kérem.) 

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (I.)

Fotó: a szerző felvétele

És, ahogy az az elbeszélésekben szokott lenni, hogyha látunk egy kis esélyt valaminek a bekövetkezésére, akkor annak okvetlen be is kell következnie: hát Ánya csakhamar kinyitotta kalitkáját, és úgy kisuhant az ablakon, hogy Varvaráéknak felocsúdni sem volt idejük.

Bővebben ...

Locker Dávid versei

nem bírtam megállni hogy megkérdezzem / hogy tudott elbaszni annál a spanyol lánynál száz eurót / kis hallgatás után csak annyit mondott / van egy olyan pillanat az ember életében / amikor száz euró nevetségesen olcsó összeg azért / hogy egy órára azt érezhesse / van benne szeretnivaló // ekkor azt hiszem nem csak azt értettem meg / honnan szerzi valódi piacát a prostitúció / hanem azt is / milyen szánalmas tud lenni a tehetetlenség / mert miközben átöleltem a srácot akivel felnőttem / csak annyit tudtam kinyögni / hogy nagyon szép vidék ez

 

 

Locker Dávid 1998-ban született Szatmárnémetiben. Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron végezte, jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója. Verseit eddig a KULTer.hu, a Helikon és a Műút közölte. Budapesten él.

 

 

Piackutatás

 

azon az éjszakán kétszer is bement a piros fények közé
először valami román kurvához tántorgott be
de a csaj miután leszopta
elterült mint egy darab kő
úgyhogy negyed óra után otthagyta
mert képtelen volt elélvezni

 

aztán mikor egy óra múlva másodjára jött ki
feltűnően hallgatott
és csak annyit válaszolt fojtott nevetéssel
hogy ezek a spanyol ribancok
tudnak valamit

 

másnap
mikor kimentünk a padhoz
ahol gyerekkorunk egy lényeges részét töltöttük
ahol először láttam az alpokat
és ahová búcsúzni mentünk
nem bírtam megállni hogy megkérdezzem
hogy tudott elbaszni annál a spanyol lánynál száz eurót
kis hallgatás után csak annyit mondott
van egy olyan pillanat az ember életében
amikor száz euró nevetségesen olcsó összeg azért
hogy egy órára azt érezhesse
van benne szeretnivaló

 

ekkor azt hiszem nem csak azt értettem meg
honnan szerzi valódi piacát a prostitúció
hanem azt is
milyen szánalmas tud lenni a tehetetlenség
mert miközben  átöleltem a srácot akivel felnőttem
csak annyit tudtam kinyögni
hogy nagyon szép vidék ez
mintha a szépség bármit is számítana annak
akit már mindenki
végképp elhagyott

 

 

Tájvers

 

egy tekintet halad át a délutánon
orrnyergén ablaküveg
előtte

 

egy mező
csíkvarsának hívják
mert az emberek a háború alatt ide jártak ki csíkokat fogni
mikor itt állt be a front
és a németek meg az oroszok felváltva söpörték ki a padlásokat
a réti csík egyébként egy aprócska hal
ami a mocsarakat kedveli
nekünk már nem jutottak belőlük
kádárék az egészet lecsapolták
csak gyíkok maradtak
akiket néha összefogdostunk
egyik nyáron az egyiknek kivágtam a szívét
hogy bátornak tűnjek a lány előtt akinek tetszeni akartam
de elismerés helyett
csak elhányta magát
és nyolcadikig nem beszélt velem

 

egy domb
oldala szabadkézzel húzott derékszög
itt zúgtam le tizenkét évesen arnold haverommal
először nem akaródzott
de végül rávett mert nem akartam egy gyáva köcsög lenni
nem értük el az alját
már félúton felborultunk egy gyökérben
akkor kurvára megijedtünk
de később
mikor inni kezdtünk
rendszerint elmeséltük a többieknek
és nosztalgiáztunk egy kéztörésen

 

egy hegy
tetején először a szüleimmel voltam
mikor még testvéreim sem voltak
és nem tudtam
hogy a szeretet felülírja az osztás törvényeit
később sátrazni jártunk ide a haverokkal
ami valójában borozást takart
aztán évek múltán r.-rel jöttem ide
gondoltam megmutatom neki felülről a gyerekkorom


piknikeztünk és innivaló híján a szelet kortyolgattuk
én tízpercenként a pólója alá nyúltam
hogy egyértelműek legyenek szándékaim
de neki nem volt kedve
meglátnak meg hasonlók
duzzogtam kicsit
de végtére is egy jó nap volt
tulajdonképpen azon a napon voltam r.-be utoljára szerelmes
azt hiszem valami olyasmi történhetett
hogy ahogy a gyík lába is rúgott egyet
mikor szívébe szúrtam az apámtól lopott sniccerem
úgy mi is boldogok voltunk
még utoljára