Szücs András versei
- Részletek
Szücs András 1992-ben született Csornán. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakos hallgatója. Budapesten él.
Tárgy
Az információ hiányában meghagyott
kétely nevében, végül bizonytalan
szemmozgásba kezdett. A fókuszálhatatlan
orrnyereg mögül, mint a tiltott vágy
személyét figyelte, a fogkrém-
és szappanfoltos üveget. De miképpen
ő sem lehetett a tükörben helyette,
úgy a másik sem volt már a Szeretett,
csupán a Vágyott, akire néha gondolni
lehet. Úgy gyönyörködött benne, mint egy
virágban, a szennyben, akinek most,
valóban le is vetkőzött előtte valaki.
Szorítása hasonló volt, mint a kezdet
idején az elnyújtott ébredések: csak
nagyon lassan engedett. De onnantól
a Lap mögött, naponta fojtogatta
a jelentésétől megfosztott betű egy
darabja, mely nevét már sehogy sem
adta ki. De ami, a csendet mozdította
napról napra, egyre közelebb.
Szökevény
A sebesült arcú is gyönyörű volt,
de belül, még gyönyörűbb volt a vak.
A kutyájuk a műanyagpadlón éppen ott
hevert, ahol nem mertem áthaladni.
Egy tájékoztató volt még kihelyezve,
kiürítési terv, tűz esetére. Boldogtalan
áprilisi este: a kötéltánc közepe volt.
A szürkére zománcozott fémpanel,
világított előttem, mint egy arc,
amikor a kábelrengeteg alól
kiszabadultam végül a peronra.
Nem fogod bírni tüdővel - suttogta
fülembe, a hangosbeszélőkön túli hang.
A táskát végül hagytam, és futottam,
a hazavezető út közepére.
A szemközti oldalon értem utol magam.
Egy rólam készült kép függött a hely fölött,
ahova ültem.
Egy tárgy, simára koptatott
oldalának támasztottam a fejem.
Rögtön ezután fordult meg nélkülem.
