Tuza Mónika verse
- Részletek
Tuza Mónika 1992-ben született Hatvanban. Jelenleg Budapesten él és a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója. A költészet mellett a slam poetry is érdekli.
Hullámcsat
A szennyesből kiesett egy hullámcsat,
ledobott ruháink közül vettem föl.
Éjjel bontottad ki, tincseimet fogva,
hálásan simogatták homlokodat –
korona a királynak.
Ősi birodalomba merültünk.
Hullámok hátán vetődtünk.
Ilyen könnyű és édes mozgás
– minden nyújtózás simogat –
csak ritkán történhet.
Már ettől rövidebb lett az életünk.
Kopoltyút növesztettünk,
tüdőnkben sóhajok ölelkeztek
és tisztábban léteztünk
az érintetlen tenger lakóinál,
szelíden uralva egymást
hínárok lázas feszítésében.
A mélység tengeri trónján
édes lett a sós, pikkelyeink közt
egyetlen vízcseppként
kavarogtunk sűrűn, spirálos tölcsérben
a nulladik pontig, szédülve
a reggeli hajcsat koppanásától.
Éjszakába zúduló hideg víz,
és még nedves tincseimben
illatos koronád fénylett.
